Ha esetleg nem volt szerencséjük gyerekkorukban diavetítős mesélésekhez, azaz a diavetítő szóra semmiféle bizsergés nem fogja el Önöket, de pénzen és tapasztalatokon kívül bármit is gyűjtenek, akkor nem hagyhatják ki a Damjanich János Múzeum április 7-ig látogatható időszaki kiállítását. A Kolozsi Sándor magángyűjteményéből Berta Ferenc közreműködésével összeállított tárlat ugyanis kiválóan érzékelteti, hogyan érdemes egyáltalán valamit is gyűjteni, tárgyakért szenvedélyesen lelkesedni.
Kolozsi Sándor gyerekként kapta az első diavetítőjét – ha jól sejtem, valamikor az ötvenes években -, majd már felnőttként kezdte ezeket a szerkezeteket gyűjteni, később pedig kutatni. Rájött ugyanis arra, ami számomra a kiállítás egyik legnagyobb újdonsága, hogy a diavetítő nem a huszadik század második felének találmánya.
Őszintén megmondom, a kiállítás megnézése előtt el nem tudtam képzelni, mit lehet ebben a témában bemutatni. Tartottam tőle, hogy valami Kádár-kori retró hangulatú, a Lemezárugyár termékeitől az orosz masinákig mindenféle diavetítőt látok majd, ma már vicces propaganda-, oktató- és rajzfilmekkel körítve. Mert A bűvös lámpa bűvöletében című kiállítás megnézéséig abban a hatalmas tévedésben éltem, hogy a diavetítő a szocializmus technikai pótcselekvése volt a videót, színes tévét és kvarcjátékot fejlesztő nyugattal szemben. De nem.
Kolozsi Sándor fantasztikus gyűjteménye megmutatja, hogy a diavetítés diadalútja a XX. század elején indult. Kifejezetten remek tablói pedig arról is beszámolnak, hogy korábbi századokban is sikerrel próbálkoztak már festett képek kivetítésével. Sőt, Franciaországban és Észak-Itáliában vásári mutatványosok foglalkoztak ilyesmivel már a XVIII. század végén is. Az igaz áttörést azonban a Leica formátum tökéletesítése hozta el, ami után sorra jelentek meg az akár otthon is használható vetítők. Ezek gyártásában pedig a legnagyobbak, a Kodak, az AGFA, a Zeiss is üzletet láttak, amit a kiállításon felvonultatott, második világháború előtti masinák szemléltetnek.
A szocialista diavetítő-ipart alig néhány masina képviseli – csak, hogy felkiálthassunk: ilyen volt nekünk is -, a többség ugyanis vagy technikatörténeti csoda, vagy a XX. század utolsó éveiből származó német és japán csúcstechnológia. A még borszeszégővel működő, kéményes kis masinától indulva juthatunk el a komoly képadagolóval, lencsével és fényforrással felszerelt szerkezetekig. Amik persze mára kimentek a divatból, de Kolozsi Sándornak és kiállításának köszönhetően nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemzedékek nőttek fel ilyen vizuális élményen.
(A bűvös lámpa bűvöletében, Damjanich János Múzeum, megtekinthető 2012. április 7-ig hétfő kivételével naponta 9-17 óráig)
