– Tavaly a Tiszai hajósok terén és a Szapáry úton is zajlott a szolnoki csata. Idén miért csak a Kossuth tér a helyszín?

– A tavalyi egy rendhagyó csata volt, hiszen összekötöttük az új híd lábánál elkészült Országzászló avatásával. Az adta az apropót, hogy az egyébként az indóháztól egészen a malomzugig tartó csatából egy sokkal hosszabb részt elevenítsünk meg. Viszont ahogy tavalyelőtt, úgy idén is csak a Kossuth téren lesz a csata, ahol dr. Négyesi Lajos alezredes úr szakkommentárjának köszönhetően nemcsak a korabeli, városon belül zajló, és általunk bemutatott eseményekkel, hanem az egész hadjárattal megismerkedhet majd a közönség.

– Hányadik alkalommal rendezik meg a hadijátékot?

– Ez lesz a tizenötödik. Az első kettőt még a Széchenyi lakóteleppel szemben, a vasúti híd melletti Zagyva ártérben rendeztük, ahol belefulladtunk a sárba. Utána áttettük a Szandai-rétre, körülbelül a mostani áruházak helyén zajlott a csata. Amikor onnan is kiszorultunk, akkor a Pálfy János Szakközépiskola előtt, a Tisza árterében elevenítettük fel az 1849-es eseményeket. Az azért volt nagyon jó helyszín, mert a közönség a sétányról, fölülről láthatta a csatát. Tulajdonképpen a gyaloghíd építése miatt tettük át a szolnoki csatát a Kossuth térre, aminek persze nagy előnye, hogy ott nem kell a sárral küzdenünk, és a nézők számára is jobban megközelíthető a helyszín.

– Hányan csatáznak idén?

– Nagyjából tudjuk tartani a korábbi létszámot, azaz körülbelül 170 hagyományőrző vesz majd részt a hadijátékban. A szolnokiak mellett harmincan érkeznek Lengyelországból, Csehországból és Ausztriából, illetve Kecskemétről, Szegedről, Vácról, Veresegyházáról és Budapestről is várunk csapatokat.

– Ez esetleg azt is jelenti, hogy Önök is „harcolnak” más városokban?

– A mai szűkös anyagi lehetőségek mellett ezt nem is lehetne másként megoldani. A viszonosság elve alapján mi is mindig ott vagyunk Csehországban az austerlitzi, Ausztriában a fraknói vagy az olaszországi modenai és pescarai ütközetekben. De Győrben, Szőregen, Hatvanban, Nagykátán, Tápióbicskén és Kecskeméten is lehet velünk találkozni a hadijátékokon.

– Akkor van összehasonlítási alapja. A szolnoki csata hol helyezkedik el a mezőnyben?

– A résztvevők száma alapján vannak nagyobb hadijátékok, hiszen például Tápióbicskén előfordul, hogy kétszáz lovas vesz részt a csatában. Én azonban inkább szakmai szempontból próbálom ezeket az eseményeket értékelni, a ruházat, a fegyverzet minősége és a résztvevők felkészültsége alapján. Így nézve messze az egyik legkiemelkedőbb a szolnoki rendezvény, ami nem véletlen, hiszen ezen csak válogatott és meghívott alakulatok vehetnek részt. Ami egyébként külföldön is bevett gyakorlat.

– Ha valaki az újabb szolnoki csatát látva kedvet kap a hagyományőrzéshez, csatlakozhat Önökhöz?

– Természetesen. Az 1996-ban létrehozott „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány tagjaival azonban nemcsak ilyenkor találkozhatnak, hiszen minden jelentősebb városi eseményen ott vagyunk. Nemcsak a szabadságharc akár magyar, akár osztrák felszerelésével rendelkezünk, mert igyekszünk az elmúlt kétszáz év minden olyan alakulatára ilyen módon emlékezni, amelyik kötődött Szolnokhoz.