Itthon vagyunk

Hova megy ki? Ki hova megy? A Supernem a szolnoki Frakk szórakozóhelyre ment és adott egy fergeteges koncertet a Fish! és a Hated Tomorrow nagyszerű bandák után. A fellépés előtt Szabi, a zenekar frontembere tisztelt meg egy beszélgetéssel.

– Mit takar az együttes neve?

– Már a zenekar megalakulása előtt megvolt ez a név, amit egy barátunk adott nekünk. Egy tévéforgatáson jött oda hozzám, ahol én szereplő, ő pedig a gyártásvezető volt, és azt mondta: „Szabi, ez Supernem! Ez vagy! Érted?” Természetesen azt sem tudtam, mit beszél. Két évvel később alakult meg a zenekar.

– Káromkodás alig hallható a számaitokban. Szándékosan. Vagy szerinted ez növeli a banda színvonalát?

– Nem vagyunk mániákus káromkodók, és nem is hajaz erre a zenekar. Legalábbis remélem, hogy nem ez a hír járja rólunk. Vannak olyan dalok, amelyben erőltetett is lenne. Őszinte gyerekek vagyunk igazából. A Zsebre dugott kézzel című számunkat azért sem játsszuk mostanában, mert nincs kedvünk elküldeni mindenkit melegebb éghajlatra. Nem erről szól a zenénk, a zenekar. Szókimondóak vagyunk, harsányak, de másmilyen az attitűdünk.

– A Tudományos-Fantasztikus pop albumotok új hangvételűre sikeredett. Szeretnétek újítani a zenétekben?

– Nem. Tíz éves a zenekar, eddig négy lemezt készítettünk. Nekünk is kellett valami változatosság. Ezt talán úgy mondanám, hogy továbbzenéljük magunkat. Harmincon felül van mindenki, az ember változik. Mindig is voltak kiegészítő hangszerek, vonósok, zongorák, szintik. Most már úgy állunk hozzá, hogy élőben is így akarunk előadni.

– Új taggal bővült a banda, Bálint révén. Ez minek köszönhető?

– Ezer éve ismerjük egymást, Bálint egy hiper intelligens zenész: dobol, gitározik, egy zenegép. Tudatosan zongorával íródott több dalunk is. Mint zeneszerző, szerettem volna, hogy ne csak trióban gondolkodjunk, nagyobb játszóteret akartunk magunknak, ami így sikerült is. (…)

– Mit szólsz ahhoz, hogy egy politikus szerint meg lehet élni 47 ezer forintból egy hónapban?

– Próbálja ki! Konkrétan ez agyatlanság. Rengetegen felteszik azt a kérdést, hogy miért nem húzunk el ebből az országból. A zenekarral azt csinálunk, amit akarunk és imádunk, ami egy óriási nagy kincs és adomány manapság. Mi tudjuk, hogy honnan jöttünk és szeretünk Magyarországon koncertezni, mert itt azt érezzük, hogy itthon vagyunk.

Sülyös Szilvia

Elvárás és élmény

Jankovics Marcell neve sokak számára ismerős lehet, és nem csak a szolnoki Ádámok és Évák Ünnepe kapcsán. Akinek nem, az szégyellheti magát, amiért kimaradt az életéből például a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat. Hiszen Jankovics Marcell számos más mese mellett ennek is a rendezője. Az Ádámok és Évák Ünnepe utáni délelőtt sikerült beszélgetnünk. (…)

– Rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, politikus egyszerre. Nem fárad bele ennyi mindenbe?

– Dehogyisnem. Nem igazán tartom magam politikusnak, csak annyira folyok bele a politikába, amennyire szükséges, és minden közéleti szereplésemmel a kultúrát igyekszem támogatni. Ilyen például a tegnapi zsűrizés is. A többi tevékenységem pedig egymásból adódott. Szeretem csinálni mindegyiket, így könnyebb elviselni az ezekkel járó fáradalmakat. (…)

– Hogy tetszett az idei, szolnoki Ádámok és Évák Ünnep?

– Tetszett, hiszen sok féle előadást láthattunk, és több csapat igen kreatívan oldotta meg a feladatát. A Szent Erzsébet legendája nagyon látványos volt, okosan használták ki a színpad adta lehetőségeket. A Lehel kürtjében tetszett a megközelítés, érdekes volt a feleségek szemszögéből látni a történetet. Megható volt látni, hogy Down-kórosak is szerepeltek az egyik előadásban. A Korona és kard paródiaként zseniális volt. Remek ötlet, hogy egy taszító történetet kifiguráztak a diákok. Viszont, ami működött itt, az nem működött az egyik Attila mondánál. Ott túlságosan látszott az erőlködés, hogy vicces legyen. Ami a leginkább nem tetszett, az a turulábrázolás volt. Egy fiatal lány játszotta, nem is rosszul, de túl nőiesen, holott a rege azt mondja, hogy a turul álom képében ejtette teherbe Emesét, és így született meg Attila. Összességében tetszett az előadás, és örülök, hogy a fiatalok érdeklődnek a színház iránt. Tanulságos volt látni a produkcióikat.

– Mennyiben más az Ön Ember tragédiája, mint egy színházi darab?

– Sokban különbözik, hiszen a filmvásznon olyat is meg lehet jeleníteni, amit a színházban nem. Igazából ez volt az ok, amiért belevágtam. A színházi feldolgozások nem nyerték el a tetszésemet. Minden előadásból hiányoltam valamit. A színpadi kellékek nem teszik lehetővé a történet megjelenítését. A látvány korlátozott, így a történet nem tudja annyira megérinteni a nézőt. Ezzel szemben egy animációs filmben megjeleníthető minden. Úgy gondolom, egy új látvány közelebb hozza az embereket, a fiatalokat a műhöz. (…)

– Mi a véleménye az animációs filmekről? Át fogják venni a hagyományos rajzfilmek helyét?

– Érdekes ez a megkülönböztetés, hiszen a mai filmek már mind animációs technikával készülnek, gondolok itt a 3D-re és a többi speciális effektre. A ?jó? filmhez manapság egyre több trükkre van szükség. Viszont minél újabb egy műfaj, annál inkább hanyatlik. A technika gyorsan változik, néhány év múlva a 3D-re fogják majd azt mondani, hogy bóvli. Ezért úgy gondolom, hogy a rajzolt filmnek igenis van jövője. (…)

Rendes Vera