Messziről indítok. Ha már március 15-e és nemzeti ünnep, akkor emlékezzünk egy pillanatra, mi is volt a reformkor egyik legfontosabb üzenete. Nincs magyar szabadság és felemelkedés a hazai termékek védelme és vásárlása nélkül. Ehhez persze Széchenyiék hozzátették, hogy nem a vacak magyar árut kell támogatni, hanem a minőségi termelést és gyártást. Minden területen, de főleg ott, ahol versenyképesek lehetünk. Nem volt ez rossz gondolat.
Márpedig az vitathatatlan, hogy Szabó Magdával és Szabó Istvánnal versenyképesek vagyunk. Ha pedig így van, és az elmúlt két év honi filmes mocsarából kibukkant végre egy világszínvonalú csoda, akkor szerintem tartozunk annyival a hazai filmipar utolsó mohikánjainak, hogy esélyt adunk nekik. Tehát például már csak ezért is mindenkinek jegyet kellene váltania ezen a hétvégén a Tisza Mozi pénztárainál.
De mondok mást is. Tudom, hogy egyre többen esküsznek a filmek letöltésére. Miért is fizetne valaki egy moziért, ha a netről kétes minőségben mindent letölthet. Arról pedig feledkezzünk meg, hogy minden egyes letöltött filmmel a hazai filmgyártás, a hazai tulajdonú kis mozik sírját ássuk. Ráadásul a szememben az így „mozizók” nem mások, mint bármelyik bolti tolvaj vagy megélhetési bűnöző.
Ha már féltjük a hazait, féltsük egy kicsit a szolnokit is. Az utóbbi hónapokban lassan a csoda kategóriájába tartozik, ha egy-egy minőségi film lejut Szolnokra. Gondolom azért, mert a forgalmazók egyre inkább úgy érzik, hogy a Való Világ és Éden Hotelek szintjét alulról karistoló mozikon kívül ide nem érdemes mást küldeni. Tévednek? Nosza, itt az alkalom, hogy Az ajtót megnézve bebizonyítsuk. Egy doboz cigi áráért letehetik a voksukat amellett, hogy Szolnoknak is kellenek a minőségi filmek, és egy olyan mozi, ahol ilyesmiket is játszanak.
Mennék tovább, de akkor ez már nem egy filmajánló lenne. Márpedig Az ajtó őszintén ajánlható.
Nézzék meg csak azért a moziban, hogy a szemük egy kicsit kitisztuljon, a vizuális gondolkodásuk felfrissüljön. Ragályi Elemér gyönyörűen világított, komponált és mozgatott képei ugyanis felérnek egy szem-szanatóriummal. Vagy nézzék meg azért a sok gyönyörű tárgyért, amit a kellékesek ebbe a filmbe belevarázsoltak. És nézzék meg Eperjes Károly, Börcsök Enikő, Szirtes Ági, Nagy Mari és a végén meglepetésként megérkező Marozsán Erika miatt, akik első osztályú partnerei a két főszereplőnőnek. Vagy nézzék meg azért a jelenetért, amikor Jiri Menzel mögött Szabó István is bekukkant egy ajtón.
És persze nézzék meg Szabó Magda csodálatos regénye okán, amitől sok ponton eltér a film, de aki olvasta a könyvet, azt fogja mondani: valahogy így képzeltem. És nézzék meg mindazért, amit Szabó István hozzátett ehhez a lényegében szinte a semmiről, csak két asszony hétköznapi kapcsolatáról szóló történethez. Egyetlen pillanatra sem fog lankadni a figyelmük, és garantáltan sok mindent hazavisznek majd ebből a végtelenül egyszerű, de szép meséből.
Ami ezerszer jobb ünnepi program, mint számtalan beszéd, amivel bombázni fogják Önöket.
