A Kossuth utca, de talán Szolnoknak is az egyik legszebb épülete lehetne ez a 112 éve emelt palota, amely anno a Mezőgazdasági Takarékpénztárnak, jelenleg pedig az állami tulajdonú Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.-nek ad otthont. Az előző századfordulón készült képeslapokon jól láthatóak az épületen a nemzeti szecesszióra jellemző díszítések, de még mai, elhanyagolt állapotában is érdemes például a főutcára nyúló erkélyt alulról szemügyre venni, vagy felpillantani a tetőn látható méhkaptárokra.
Kaposvári Gyulától tudható, hogy ezen a helyen – ami akkor még a Gorove és az Oskola utca sarka volt – a XIX. század végén a Katonaváros leányiskolája állt. Az épület azonban egyre kevésbé felelt meg funkciójának, így Szolnok városa 1898-ban eladta azt a Mezőgazdasági Takarékpénztárnak, hogy a megyeszékhely főutcájához méltó székházat húzzon fel ott. A kifejezetten értékes telek – hiszen ekkor már állt a megyeháza, a kaszinó, a törvényszék és a későbbi gimnázium épülete is – eladásából befolyó pénzt a város nem elherdálta, hanem iskola építésére fordította. Így jött létre a tabáni gyerekeket is fogadó, nagyjából a mai Domus áruház és parkolója helyén álló, valamikori Sipos téri iskola, ami a mai Fiumei úti iskola jogelődje volt. (A Sipos téri épület az új Fiumei, azaz Ságvári körúti iskola 1967-es átadása után, az Ady Endre út és a lakótelep kialakításakor tűnt el a föld színéről.)
A Mezőgazdasági Takarékpénztár tulajdonosai méltó székházat akartak emelni a telken, így a tervek elkészítésére azt a Komor Marcellt kérték fel – Jakab Dezsővel együtt -, aki az ezekben az években zajló Párizsi Világkiállítás magyar pavilonját is tervezte. Komor nevéhez számtalan ma is jelentős középület köthető, így például a fővárosi Fiumei úti Országos Traumatológiai Intézet, a Rákóczi úti Hotel Palace vagy éppen az Erkel Színház. De Szolnokon sem ez volt az egyetlen megbízatása, hiszen egy szűk évtizeddel később ugyancsak a tervei alapján, hasonló stílusban készült el a Szapáry utcát egykor lezáró Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár épülete. (Ez a hatvanas évek elején tűnt el.)
A Kossuth utca 5. szám alatt álló, L alaprajzú, magas földszintes, egyemeletes épület 1900-ra készült el, és amint Kaposvári Gyula egy 1990-es cikkében megjegyzi: nemcsak az épület homlokzatait, ajtóit és ablakait jellemezte a szecesszió, de az épülettel együtt átadott bútorzatot is. Amiből sajnos semmi sem maradt meg.
Az épület minden bizonnyal a bankok 1948-as államosításáig betölthette eredeti funkcióját, majd ezt követően alakulhatott át „irodaházzá”. A hetvenes években már a Vízügyi Igazgatóság székelt benne, ahogy jelenleg is hasonló profilú cég foglalja el. Kaposvári Gyula szerint az államosítás után tűnt el a Kossuth utcai homlokzatról a főbejárat, és került a helyére egy ablak. Az elmúlt évtizedekben valószínűleg költöttek az épület állagmegóvására, azonban gazdag külső díszítése fokozatosan elpusztult, ma már alig fedezhető fel belőle valami.
Azt pedig, hogy erről a valamikori kis ékszerdobozról mit gondoltak, gondolnak egykori és mai használói, mindent elárul az utcafrontra kitett légkondicionáló berendezések, illetve az épülettől minden porcikájában idegen, az egyik földszinti ablaka alá kihelyezett „temetői” emléktábla. Milyen lehet azoknak az embereknek az otthona, akik úgy gondolták, hogy ez így jó? Avagy, ha már értéket teremteni nem tudunk, legalább ne romboljunk!
