2025.12.1. (hétfő)

Sárgazsákolás

Sárgazsákolás

Dátum:

Környezettudatos városlakó akartam lenni. Ehhez képest ismét azzal szembesültem, hogy szolnoki és szolnoki között is van különbség. És megint én vagyok a hülye, mert a fejlődést előremutatónak, a hivatali logikát pedig követhetőnek gondoltam.

Félreértések elkerülése végett leszögezném, nem lelem örömemet abban, hogy ismét a város egyik szolgáltatóját, rajta keresztül pedig a polgármesteri hivatalt és az ott ülő döntéshozókat szekírozom. Higgyék el, csak környezettudatos szerettem volna lenni, és mint belvárosi társasházlakó, a műanyag üvegek kidobásához sárga zsákokat akartam szerezni a Remondistól.

Természetesen nem tudom bizonyítani, hogy a cég ügyfélszolgálatán először azt a tájékoztatást kapta a házunk, miszerint idén már nem jár automatikusan a sárga zsák, azt előbb a közös képviselőnek levélben kell igényelnie. De a levél elment a Remondisnak, és szűk két héten belül meg is érkezett rá a válasz. Amivel természetesen nem az a legnagyobb baj, hogy 2012 áprilisában tavaly márciusi keltezésű volt.

Sokkal nagyobb baj, hogy a levél szerint a „társasházas, lakótelepi övezetekben az ingatlantulajdonosok szelektívhulladék gyűjtésére a lakóövezetükben kihelyezett szelektív hulladékgyűjtő szigeteket vehetik igénybe”. Ami szerintem nem is probléma a lakótelepeken, ahol ez életszerű, hiszen szinte minden házak végében ott a sziget. A belvárosban viszont kicsit vicces. Ha ránéznek a Remondis honlapján elérhető térképre, láthatják, itt komolyabb sétát kell megtenni a zsákokkal. De azt mondom, még ez is beleférne, ha nem tudnám, hogy a belvárosi utcákban rendszeresen járnak a sárga zsákot gyűjtő teherautók. Ugyanis ezeknek az utcáknak a többségében az épületek fele földszintes családi ház, lakóiknak pedig jár a sárga zsák és az ingatlan előli elszállítás.

Csökött agyammal azt még fel tudom fogni, hogy rendeletet hozni nehéz. Még azt is kapizsgálja tudatom, hogy Magyarországon nehéz a rendeleteket életszerűen alkalmazni. Azt viszont már fel nem foghatom, hogy miért nem érjük el a fejlődésnek azt a fokát, amikor mindez sikerül. Nehéz ránézni a térképre, és azt mondani: jé, itt jár a zsákgyűjtő autó, az itt lakók mind kapjanak sárga zsákot? Mert mi történne? Az a fránya autó esetleg jobban megpakolva, több szelektíven összegyűjtött szemetet szállítana el?

Mert, mint a levél után folytatott telefonbeszélgetésből kiderült, ennek nincs is semmi akadálya. Ha szerzek sárga zsákot, és jó időpontban teszem ki azt a ház elé, el fogják vinni. Márpedig sárga zsákot bárki vehet a cég telephelyén, ahol nem kell igazolnom, hogy A-típusú vagy B-típusú szolnoki vagyok.

Nem az ingyenes zsák hiányzik. Kifizetem. Nem a szemetes zsákokkal való belvárosi séta derogál. Megteszem. Csak az bosszant, hogy mindenki folyamatosan a környezetvédelemről, a környezettudatosságról, a fenntartható jövőről beszél, és Szolnokon mi esik áldozatul az állítólagos pénztelenségnek? Egy korábban viszonylag jól működő rendszer.

Ez pedig kihozza belőlem a demagógot.

A társasházaknak azért nem jár sárga zsák, mert hátha így néhányan a kukába dobják a műanyag palackokat, a kukák pedig így gyorsabban megtelnek, a lakók pedig kénytelenek lesznek jó pénzért újabb szeméttároló edényeket igényelni? Avagy remek közmunkaprogramokat lehet indítani a szemetes utcák és erdők ideiglenes kitakarítására? Miért van az, hogy az angol ülve, az amerikai állva, a magyar meg utólag gondolkodik?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tanárok és a szolnoki tizennyolcak

A több mint egy hónapja tüntető szolnoki pedagógusokkal Szolnok város képviselőtestülete ugyanennyi ideje nem tud mit kezdeni. Pedig a 18 képviselőnek az egész várost kellene képviselnie, mert az oktatás ügye minden szolnokit érint. Avagy a Kossuth téren Szolnok már nem számít.

Közlekedési anomáliák

Szolnokon autóval közlekedni - néha - kifejezetten nehéz. Ezért okolhatjuk a szűk áteresztőképességű útszakaszokat, az olykor nem működő közlekedési lámpákat és természetesen autóstársainkat. Az autóstársaink pedig minket, mert ennek az egész, néha mozdulatlanná dermedő rendszernek mindannyian részesei és okai vagyunk.

Nem múló álom

Legelőször a hazai politika öndagasztó mocsarából kell kiszabadítani a magyar oktatást. Hangozzék ma bármennyire is naivan, az acsarkodó szekértáborokat hátrahagyva kell újragondolni az egész rendszert. Ez nem a pénzről szól, nem a máról, és főleg nem csak a tanárokról és az iskolákról.

Így neveld a trollod!

Amikor még a kocsmák és a különböző aktívák meg értekezletek voltak a közösségi véleménynyilvánítás fórumai, nehezebb lehetett helyettünk megszólaló, véleményünket osztó illetve mások véleményét szapuló személyeket létrehozni. A net közösségi oldalain könnyebb. Látszólag!