2025.12.1. (hétfő)

A mi vizünk

A mi vizünk

Dátum:

A még csak tervezett Tisza szálló szomszédságába egy olyan fedett, emeletes sportuszodát álmodtak 1926-ban, aminek külön lejárata lett volna az élő Tiszára. Az ezt bizonyító eredeti tervrajzot (is) láthatják a Szolnok vízellátását bemutató kiállításon, a VCSM Felszíni Vízműjének egyik folyosóján.

A soha el nem készült uszodának valahol a Verseghy gimivel szemben, a mai park területén kellett volna felépülnie. Az 1926-os terveket látva, mondjuk a harmincas évek elejére. Alig két évtizeddel azt követően, hogy Szolnok is csatlakozott azokhoz a modern városokhoz, ahol vízművek és vízvezeték hálózat biztosította a lakosság egy részének ivóvízellátását. Hogy aztán a következő bő száz esztendőben ne csak a tiszta víz jusson el minden háztartásba, de a szennyvíz is normális úton távozzon az otthonokból.

A Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből című – egyébként kicsit a strandokat, és nem kevésbé a város fejlődését is bemutató – kiállítást a megyei Levéltár munkatársai állították össze, és már legalább egy éve látható a Víz és Csatornaművek (VCSM) Felszíni Vízművének egyik futurisztikus épületében. A tárlatra természetesen nem lehet csak úgy besétálni, de úgy tűnik, a múltjára büszke cég, bejelentkezés után bárkinek szívesen megmutatja a jó néhány tárlóba összegyűjtött emlékeket. Már csak azért is, mert ezek a fejezetek nemcsak a cégre, hanem ránk, szolnokiakra is tartoznak.

Az 101 éves Eötvös-téri víztorony makettjétől indulva először a hagyományos ?vízvételi? lehetőségekkel ismerkedhetünk meg. Úgymint a Tiszából kimert, és a vállon, vödrökben cipelt vízzel vagy éppen a főtéren fúrt kúttal. Aztán következnek az első tervek és képek a városi hálózat kiépüléséről, a vízművek folyamatos fejlesztéséről, például a Famunkás téri kisebb, és a nyolcvanas évek első felében a Széchenyin felépített nagyobb víztornyokról. Aztán meg a csatornázás pillanatai, és persze a szolnoki strandok következnek. Szóval minden, ami az éltető vizet köti ehhez a városhoz.

Tegyük persze hozzá, hogy ezek a fejezetek csak egy-egy pillanatfelvételek az elmúlt száz évből. A tárlókban nem található, vagy alig észrevehető részletek viszont alaposabban is megismerhetők a 100 éves a Szolnoki Vízmű című reprezentatív kötetből, illetve a Levéltár legutóbbi évkönyvében megjelent dolgozatból. Ám, ha ezeket ki is hagyják, a kiállításra kerítsenek időt, megéri!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Közelről

Mintha egy kétszemélyes színművet vittek volna vászonra, elsőre olyan a József Attila pszichoanalíziséről szóló új magyar film. Bosszantóan indul. Ám, ahogy megyünk előre a kezelés történetében, egyre hálásabb az ember, hogy olyan közelről láthatja a két főszereplőt, ahogy színházban soha.

Kórház a város szélén?

Ez is eszembe jutott a Szolnoki Galériában nemrég megnyílt képzőművészeti kiállításról. Amivel kapcsolatban már az elvitte némi időmet, hogy kiderítsem, melyik Sebestyén Zoltán a kiállító. A képeken és a velük élő címeken kívül más információ nincs a helyszínen.

Francia könnyelműség

A kaktusz virága a szórakoztató színház egyik klasszikusa. Nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, csupán egy este kikapcsolni és nevettetni. A francia szerzőknek köszönhetően vannak benne jó szerepek, a Szenes-Nádas párosnak meg hála, ismerős dallamok.

Svéd-magyar Forest

Akik olvasták Jonas Jonasson első regényét, amely a frappáns A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt címet viseli, azok számára nem lehet kérdéses, hogy az azonos című svéd filmet is megnézik. De másnak is ajánlom a Tisza moziban esténként futó, részben magyar filmet.