– Mennyibe lesz más az idei fesztivál, mint mondjuk a tavalyi?
– Mivel ez már a tizenegyedik fesztivál, és az egésznek van egy jól bevált felépítése, sok változás nem lesz. Azaz most is mindenféle művészeti ág, az irodalom, a könnyű- és a komolyzene, a képzőművészet és a színház is jelen lesz a fesztiválon. Ami eltérés a korábbiakhoz képest, hogy a XI. ARTjáróhoz kapcsolódóan három kiállítás is nyílik, amelyeket a fesztivál után, a nyár folyamán is meg lehet majd tekinteni.
– Hogyan kapcsolódnak ezek a fesztiválhoz, a Művésztelephez?
– Lényegében a Szolnoki Művésztelep elmúlt 110 évét mutatják be, csak éppen három helyszínen, három megközelítésben. Ebből fakad, hogy az első programunk a Szolnoki Galériában lesz, ahol a Művésztelep első száz évéről szóló kiállítást nyitják meg csütörtökön délután. Itt a 2002-es újjáépítéséig terjedő időszakot ismerheti meg a közönség Zsolnay László művészettörténész válogatásában, néhány igazi kuriózummal, hiszen magángyűjtemények eddig ritkán látott képei is megtekinthetőek lesznek. A második kiállítás Pogány Gábor Benő, szobrászművész jubileumi tárlata lesz a Damjanich János Múzeum belső udvarán, abból az alkalomból, hogy a Művésztelep működésében jelentős szerepet játszó egyesület elnöke idén ötven éves. A harmadik tárlatot pedig a Művésztelep Kert Galériájában nyitjuk meg 10 év címmel, ahol a 2002 óta Szolnokon alkotó művészek munkái lesznek láthatóak. És itt vágjuk fel azt a 110 szeletes tortát is, ami a Szolnoki Művésztelepet köszönti majd.
– A programkínálat ismét nagyon színes. Visszatérő vendégeket vagy inkább új fellépőket láthatunk pénteken és szombaton?
– A Quartetta vonósnégyes például most először lesz a vendégünk, ahogy a Szívhangok vagy a Sajnosbatár zenekarok is. Ugyancsak először lép fel nálunk a szolnoki Atlantic Crossing Orchestra, viszont a helyi bandák közül visszatérőnek számít a Robinzon Cirkusz, akik egy unplugged koncerttel jönnek. Nagyon örülök, hogy bár a plakátokról lemaradtak, de ugyancsak fellép az Anyám és Nyulam zenekar, akik sajátos hangzásukkal jól illenek az ARTjáró hangulatához.
– Ismét erősnek tűnik az irodalmi és színházi felhozatal is.
– Gál Tamás kassai színművész egy másik előadásával már tavaly is járt nálunk, és olyan sikere volt, hogy vissza kellett hívnunk. Így idén A nagyidai cigányokkal lép közönség elé. Igazi irodalmi csemegének ígérkezik az Eső szolnoki számának a premierje, Jenei Gyula, a lap főszerkesztőjének új verseiből összeállított bemutatója, illetve Kamondy Imre könyvbemutatója. Ez utóbbi érdekessége, hogy a Kacat király a Lim-Lomok földjén című felnőtt gyerekeknek és gyerek felnőtteknek szóló előadás arra az azonos címmel megjelent könyvre épül, aminek az illusztrációit a szolnoki kötődésű Rontó Lili készítette.
– A fesztivál különlegessége a nyitott műhelyek, amikor beléphetünk a telepen élő művészek műtermeibe. Idén is lesz ilyen?
– Igen, napközben a legtöbb műterem nyitva lesz, és az itt dolgozó művészekkel is lehet találkozni. Simon Ferenchez, Király Györgyhöz, a nálunk vendégeskedő német művészhez, vagy akár hozzám is be lehet nézni.
– Önnél ugyanazt látjuk majd, mint egy átlagos hétköznapon, vagy valami mást?
– Ilyenkor igyekszek több képet elhelyezni a műteremben, amit ennek megfelelően egy kicsit át is rendezek. Szóval, hétköznap nem ugyanezt találná a hozzám betévedő.
– Kikre számítanak a látogatók között?
– Az elmúlt tíz évben nagyon jó híre lett a fesztiválnak, Budapestről, Nyíregyházáról és a Vajdaságból is jelentkeztek már, hogy jönnek. Sok olyan látogatóra számítunk, akik már máskor is voltak nálunk, de reméljük, lesznek olyanok is, akik most fedezik fel maguknak az ARTjárót. Főleg, hogy szerintem a tavalyinál is gazdagabb programot sikerült összeállítanunk, pedig a közreműködők többsége és a fellépők is önzetlenül jönnek és segítenek, amit mindenkinek köszönök.