Ez az abonyi téma azért kerül a blogSzolnok hasábjaira, mert minden rosszindulat nélkül azt kell mondanom, Abony Szolnok elővárosa. Ebből kifolyólag ezer szállal kötődünk egymáshoz. Az ezer szál egyike a fővárosba vezető út, ami nagyon sok szolnokinak Abonyon át vezet. Nem azért, mintha nem ismernék az Abonyt elkerülő utat. Sokkal inkább azért, mert ha nem muszáj, akkor senki nem akar az európai rendszámmal száguldozó román sofőrök vétlen áldozata lenni. Jobb a békesség, Abonyon át van 15 biztonságos és nem sokkal lassabb kilométer a fővárosig. (Plusz a város másik végén a legendás lángosos.)
Ám most szellemi magaslatokon táncoló döntéshozók belerondítottak ebbe.
Az Abonyon átvezető, egykori 4-est ugyanis telerakták 30-as sebességkorlátozó táblákkal. Plusz – nagyon ügyesen – záróvonalat festettek az út szélére. Így a táblák hatályát a kapubejárók nem, csak a kereszteződések oldják fel. De persze nem, hiszen a táblák egész Abonyon át sorakoznak. Kivéve a központot, ahol kint maradt a korábban, teljesen érthetően kihelyezett 40-es tábla.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy ebben a hajbókoló, az önálló ötlettől és véleménytől rettegő országban, kinek a felvetésére született ez az orbitális butaság.
Tippjeim: Valaki telekiabálta a polgármesteri hivatalt, hogy Abony belefullad az átmenő forgalomba, ki kell szorítani a tranzit autózókat. Vagy. Valaki azt a tévképzetét artikulálta a világ felé, hogy a sebességkorlátozás csökkenti a balesetveszélyt, netán a zajt. Vagy. Valahol kimaradt pár tucat 30-as tábla, és itt találtak nekik helyet. Vagy. A városi kapitányság rosszul áll a felderített szabálysértések ügyében, és proaktívan segít azokat előidézni, hogy aztán statisztikailag lefülelje őket.
Nem tudom, melyik megoldásnak örülnék inkább.
Ha az abonyiakat zavarja az átmenő forgalom, akkor tiltsák ki a nem helyi autókat. Csak vigyázzanak, hogy a kivételek közé vegyék be a szolnoki távolsági buszokat. Ha komolyan gondolják, hogy a mínusz 20 kilométeres korlátozás bármit is javít a közlekedés biztonságán, akkor a valódi baleset-megelőzésről még nem jutott brossura a városba. Ha azt hiszi valaki, hogy ettől kisebb lesz a zaj vagy a légszennyezettség, akkor az illető sürgősen nevezzen valami harmad vonalbeli, humorista tehetségkutatóba. Ha kimaradt táblaoszlop volt, akkor a babkarózást javasolnám. Ha pedig rossz rendőri statisztikák vannak a háttérben, akkor esetleg valódi munkán kellene gondolkodni, meg azon, hogy a „szolgálunk és védünk” szlogenből az első szó mit is jelenthet.
Az abonyi 30-as táblák az égvilágon semmire sem jók. Pontosabban arra kiválóan alkalmasak, hogy az Abonyban közlekedők 99%-a – legyenek helyiek vagy átutazók – látens szabálysértővé váljanak. Akik egy idő után észre sem fogják venni a táblákat. Azaz, hülyét csinálunk a KRESZ-ből. A maradék 1% is csak akkor fogja betartani a korlátozást, ha felkészült rendőreink, statisztikájukat javítandó, bemérő autóval szórakoztatják a helyieket és az átutazókat. Mondjuk akkor, amikor az elkerülőn a heti rendszerességgel bekövetkező baleset kerül sorra. Amit mondjuk az ottani aktívabb és ésszerű jelenléttel meg lehetne előzni. (A kifogások helyett, egyszer – csak az érdekesség kedvéért – lehetne gondolkodni, meg próbálkozni is.)
A táblák arra mindenesetre jók, hogy mi nem abonyiak röhögjünk az abonyiakon, akiknek szellemileg nem túl sikeres vezetőik és rendőreik vannak, akik majd elmondják, milyen frankón oldottak meg egy problémát. Plusz, mi nem abonyiak elégedetten levonhatjuk a tanulságot, hogy a mi városvezetőink még nem léptek rá az „abonyi útra”.
Harminc. Mi harminc? Mert? Mi mennyi?
