2025.08.27. (szerda)

Szolnoki házak (15.): Tüdőkórház

Szolnoki házak (15.): Tüdőkórház

Dátum:

A 73 éves épület 5 éve üresen áll, és immár Szolnok tulajdonában pusztul. Ugyanez igaz a közel 5 hektáros, legendás parkjára, aminek egy részét 2 éve 22 millióból újították fel. Reméljük, a norvég adófizetőknek ugyanúgy nem tűnik fel, mint nekünk, a pénzkidobás.

A Tüdőkórház épületének története akkoriban kezdődött, amikor a Zagyva túloldalán, a vártemplomtól a vasúti Zagyva-híd felé indulva, a Városmajor út végén még semmi sem, pontosabban csak erdők és kertek voltak. A második világháború hajnalán a Honvédelmi Minisztérium Glock Imrét bízta meg a szolnoki, helyőrségi, katonai kórház megépítésével. A budapesti Glock nem volt ismeretlen a szakmájában, hiszen például a fővárosi Kútvölgyi úti kórház, vagy az Esztergomi Hajós Egylet székházának építése is a nevéhez köthető. Nem ezen múlott azonban, hogy az 1939-ben kezdődött építkezés nem érte el kitűzött célját.

A közel egy évtizedre megrekedő építkezés a második világháború után vett új lendületet, amikor ismét tombolt a magyar népbetegség, a TBC. Mint az egykori Tüdőkórház történetéről elérhető írások többsége rámutat, a katonai kórház új funkcióhoz juttatásában jelentős szerepet játszott a svájci vöröskereszt segítsége. Ennek köszönhetően 1948-ban – Filmhíradóban is megörökített ünnepségen – avatták fel az Állami Tüdőgyógyintézetet, aminek különlegessége nem is maga az épület, hanem a köré tervezett park lett.

Egyesek szerint a Kertészeti Egyetemen a mai napig a tananyag része a szolnoki tüdőkórház közel 5 hektáros parkjának a kialakítása. Azt ugyanis úgy tervezték meg, hogy a növények szűrőként óvják a parkban lábadozó tüdőbetegeket. Ezt akkoriban azért sem volt nehéz megoldani, mivel a kórház környéke az ötvenes évek végéig Szolnok peremén állt. A második Zagyva-híd ugyanis csak 1959-ben készült el, és a Tallinn – eredetileg Vosztok – városrész fejlesztése is csak a hatvanas évek elején indult.

A kórház és a park a kétezres évek elejéig élte a magyar egészségügyre jellemző hétköznapjait: osztályok jöttek, ötletek mentek, egy ideig még a tüdőszűrő is itt működött. Aztán a megyei önkormányzat tulajdonában lévő épületből fokozatosan kiköltöztették a betegellátást, és 2007-ben lakat került az épületre.

A város történetének érdekes epizódja lesz majd a Tüdőkórház parkjának akkori megmentése. A kiürült épületet ugyanis a pénz szűkében lévő megyei önkormányzat megpróbálta értékesíteni, vélhetően abból kiindulva, hogy a szomszédos lakópark, akár erre is terjeszkedhetne. A helyi civilek azonban felébredtek, és még mielőtt dobra verhették volna a telket, elérték annak védetté nyilvánítását. Amin természetesen berágott az akkori megyei vezetés, és végül a Hetényi Kórház szomszédságában lévő, egykori egészségügyi szakiskola épületére elcserélte a várossal az ingatlant.

Két évvel ezelőtt úgy tűnhetett, hogy ha ez építészetileg egyébként nem túl értékes épület sorsa nem is, a parké legalább rendeződhet. Amint azt a terület MÁV kórház felé eső kapuja melletti tábla is hirdeti, a Norvég Alapból bő 20 millió forintot nyert Szolnok a park egy részének a megóvására. Néhányan talán a 2010. június 5-én rendezett PARKoló nevű, egész napos programra is emlékeznek, amikor átadták a megújított park egy részét. Akkor arról volt szó, hogy a különleges parkban általános iskolai osztályok vehetnek majd részt környezettudatosságra nevelő programokon. Erről azonban azóta sem hallani.

A legutóbbi hírek tavaly nyáron röppentek fel a Tüdőkórházról, amikor szinte valamennyi médium átvette az információt, miszerint lassan minden mozdíthatót elloptak már az épületből. Aki ma körbejárja, hasonlót érezhet. Ha pedig az épület tetejére is felnéz, láthatja, hogy már azt is több helyen megbontották, így végleg az enyészeté lehet az egykori kórház.

Mert gazdagok vagyunk. Egyszerűbb valamit lepusztulni hagyni, mint megóvni. Könnyebb más pénzén a kampányban parkot avatni, mint azt évekig gondozni. Igaz, ha egyszer kilábalunk a válságból, egy romhalmaz jobban értékesíthető lesz, mint egy éveken keresztül pár millióért megőrzött épület.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok 900 (3.): Építőtábori emlék

Ma már reméljük, nyugdíjas, aki közel fél évszázaddal ezelőtt kapott a Hollóházi Porcelángyár festett tányérkájából. Az pedig valószínű, hogy munkájával 1975-ben hozzájárult a szolnoki vasútállomás, a buszpályaudvar, a déli ipartelep vagy a 24 emeletes felépítéséhez, átadásához.

Navigálás 1927-ben

Ha valaki nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt megérkezett Szolnokra, és valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy szeretné felfedezni ennek a rendezett tanácsú városnak a környékét, mondjuk azt a Központi járást, aminek a székhelye is volt, akkor nagy eséllyel egy ilyen térképpel vághatott neki az útnak.

Utcasoroló (69.): A tél tere

Hivatalosan soha nem létezett a szolnoki Korcsolya tér. A két világháború közötti város életében azonban mélyen beívódott ennek az évszakhoz kötődő területnek a léte, így nemcsak a korabeli térkép őrizte meg, de a fél évszázaddal későbbi utcanévjegyzék is. Megszületéséhez a Pityónak is köze lehetett.

Utcasoroló (13.): Dr. Balogh Kálmán u.

(NYÁR) Magyarázatot nem tudok adni az okára, de Szolnokon sok utca viseli orvosok nevét, ami számomra szimpatikus. Ennél már csak az tetszik jobban, amikor egy közterület kifejezetten szolnoki kötődésű személyről van elnevezve. Ha pedig még köze is volt az illetőnek az adott utcához, az különösen kedves.