A bajorországi Benediktbeuern kolostorában találták meg azt a Carmina Burana néven ismertté vált XII. századi versgyűjteményt, amelyből Carl Orff komponálta világhírű zeneművét. A mű a tavasz, a bor, a szerelem himnuszaként vált az európai zeneirodalom talán egyik legnépszerűbb darabjává. A gyűjteményben szereplő versek a középkor hol gyengéd, hol vaskos, hol lírai népies költészetének jellegzetes képviselői. A kódexben szereplő úgynevezett vágáns dalok az európai költészet számára is mérföldkövet jelentettek, hiszen a latin nyelvű versírás itt érkezett el a ritmikus és rímes verseléshez.
A Pannon freskó című előadást 2005-ben mutatta be a Magyar Állami Népi Együttes. Néhány gondolat az előadáshoz készült szinopszisból: „Az európai műveltség több évezredes történelme a mítoszok ködébe vész? Az antik világ, a népvándorlás hullámai és a kereszténység évszázadai után egységes, mégis változatos kultúra jött létre ezen a földrészen, amelyet a mi hagyományaink is hitelesen közvetítenek.”
Az előadásban a történelmi múlt elevenedik meg élő hagyományaink által inspirálva. Közismert dallamaink, táncaink különféle etnikai karaktereket felöltve bizonyítják európai összetartozásunkat. A produkció – az archaikus formák mai feldolgozásával – hitet tesz e közös kultúra folyamatossága mellett.
A Magyar Állami Népi Együttes és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar együttműködése már több évre tekint vissza. Legújabb közös előadásuk a Naphimnusz, Carl Orff Carmina Buranáját és a Sebő Ferenc komponálta Pannon freskó részleteit állítja színpadra. A produkció, miközben két részre tagolódik, a rendezői szándékok szerint mégis egységes, nagy ívű gondolatként jelenik meg, amelynek karakterét a tánc mellett a komolyzenei, a régizenei és a népzenei megszólalások határozzák meg.
A látványos tánckoncert monumentális, hol sodró, hol lírai jelenetei felidézik az európai és benne a magyar kultúra világunkat formáló hatását. Érdemes újra és újra gyönyörködni benne, mielőtt a mindennapjainkat szorító globalizáció teljesen egységesre gyalulná változatos színeit. A kialakuló kép egyszerre új és ismerős, átélhető és megélhető.
A 2013. január 13-án este, várhatóan a Tiszaligeti Sportcsarnokban közönség elé kerülő produkcióban közreműködnek: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás), a Budapesti Ifjúsági Kórus (karigazgató: Gerenday Ágnes), a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus (karigazgató Molnár Éva), a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, Herczku Ágnes és Sebő Ferenc. Zenei rendező: Izaki Maszahiro. Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor.
