2025.08.27. (szerda)

Hiányzó nevek

Hiányzó nevek

Dátum:

Lehet, hogy idén már nem ússzuk meg az utcaátnevezéseket. Viszonyt, ha ez így lesz, akkor legalább tegyünk kísérletet, hogy szolnoki kötődésű, nekünk fontos nevek kerüljenek a falakra. Van ugyanis néhány név, aki már rég megérdemelte volna, hogy utcát kapjon Szolnokon.

Nem fogok azzal előjönni, hogy ha a párizsiakat nem zavarja Sztálin, akkor nekünk vajon miért fáj Ságvári. Amint azzal sem hergelnék senkit, hogy csak újratemetni és átnevezni tudunk, meg lenne ennél komolyabb problémánk is.

Egyrészt mert az aktuális utcaneveink pontosan elárulják, hogy éppen mit gondolunk a világról és benne magunkról. Másrészt a közterületek elnevezésének nem magasztos szobroknak, hanem tájékoztatást szolgáló információknak kellene lenniük. És tegyük a szívünkre a kezünket! Pár év alatt azok lesznek, a legtöbb utcanevünk sok szolnoki vagy Szolnokon járó számára nem is több ennél. Ady, Kossuth, Mátyás király még rémlik, de Szapáry, Horánszky, Balogh Kálmán már komoly gondot okozna. Ahogy a Körte, Ágnes, Tószegi is viszonylag egyértelmű, ám a Sóházzal, a Tófenékkel vagy a Szigonnyal már lennének gondjaink.

Ám, ha már újra nekiugrunk néhány szolnoki utca átnevezésének – tegyük hozzá, ezt eddig is bármikor meg lehetett volna tenni -, akkor legalább próbáljunk helyi kötődésű, számunkra kedves és fontos nevekben gondolkodni. Mert, ahogy Horánszky és Hubay lassan már száz éve, rendszereken átívelve jelöl közterületeket, a jól kiválasztott új utcaneveknek is lehetne ekkora szerencséjük.

Gondolom, ötlete mindenkinek lenne, így most csak néhánnyal hozakodnék elő a saját tarsolyomból.

Nekem például hiányzik egy Kaposvári Gyuláról elnevezett közterület. Mert lehet, hogy volt nála Szolnok történetének nagyobb kutatója, ismerője, de hogy a hetvenes-nyolcvanas években a várostörténetnek jelentősebb ismeretterjesztője nem, az biztos. És lényegében a mai napig szinte abból élünk, amit ő publikált.

Ahogy az öreg Hasznos Istvánról is sok mindent hallottam már, de hogy a fél város tőle tanult úszni, ráadásul kevés olimpikonunk egyike, az is biztos. Persze, a fene bánná, ha nagy hirtelen nem nevezünk el utcát róla, mert belátható időn belül az új sportuszodára tartogatjuk e nevet. (Elé meg a szobrot, amit a Damiból mentett meg az alkotója.)

Akinek nem tetszik, vessen meg érte, de Schwajda Györgyről is közteret neveznék el. És csak részben amiatt, hogy két évtizede felépítette az új színházat. Sokkal inkább azért, mert a nevéhez a szolnoki színjátszás olyan korszakai kötődnek, ami nemcsak helyben érdemes említésre. Ráadásul a Rátóti legényanya okán talán másokban is megmozdulna valami a Schwajda utcán sétálva.

Voltak jelentős városi és megyei vezetőink is, akiknek Szolnok aranykora, második virágzása vagy éppen legnagyobb beruházásai köszönhetők, de ma már nem viseli közterület a nevüket. És voltak olyan szolnoki kötődésű nagyságok is, akiknek ugyan csak a szülőhelyük vagy az iskolavárosuk voltunk, de a mai napig büszkék lehetünk rájuk.

Szóval, ha már utcákat kell átnevezni, akkor tegyünk legalább egy kísérletet arra, hogy ne csak a táblafestők járjanak jól. És ne menjünk bele Szolnokhoz sehogy sem kapcsolódó nevek kapcsán kicsinyes politikai csatározásokba. Inkább őrizzük meg a méltóságunkat mindenki számára szerethető, szolnoki nevekkel.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mi történt 75 éve Szolnokon?

Szolnok, 1944. november 4. A város XX. századi történelmének fontos dátuma. Már csak az a kérdés, milyen magyarázat kerül mellé. Felszabadulás? Megszállás? Egy korszak vége, egy új kezdete? Cseberből vederbe? A mai Szolnok születésének első momentuma? Nem kellene hallgatnunk róla.

Két srác és a MÁV

A két srác a 7. és 8. vágányok peronján, egy koszos, kék padon dohányzott. Ők szólítottak meg, felháborodva azután érdeklődtek, hová lett a megszokott vonatjuk. Az az interrégió, ami a menetrend szerint, évek óta, óra tizenötkor érkezett Szolnokra, és amivel másfél hónapja, minden nap Ceglédre járnak.

Marad Kádár köpönyege

Beleszólhatunk az országunk dolgaiba, vagy nekünk csak elfogadni lehet, amit "fentről" mondanak? A demokráciához való viszonyunkról is képet fest az elmúlt év, ami szólhatott volna arról, hogy végre leveszi az ország Kádár köpönyegét, végre túllépünk önös, rövidtávú érdekeinken.

Lejáratott közterületeseink

Mentegetőzhetnék, hogy nem akarok senkinek se rosszat, pláne nem az állását veszélyeztetni. Mert mondhatják, ennél fontosabb dolog is van a városban, és egyébként is leszedhettem volna azt a plakátot, ha már ennyire zavar. De minek hazudoznánk?