2025.08.27. (szerda)

Magyar floppy és a prímás

Magyar floppy és a prímás

Dátum:

Azért sem fogom elárulni, hogy mi köze egy Brazíliában játszó cigányprímásnak az első magyar építésű PC-hez, mert azt szeretném, ha minél többen megnéznék a Damjanich Múzeum új időszaki kiállítását, amely a személyi számítógépek hőskorába vezet.

A DOStalgia című kiállítás alig öt évtizedről szól – ráadásul a legutóbbit szinte nem is érinti -, mégis olyan, mintha egy fegyverkiállítás a kőkorszaki baltákkal indulna. Azt hiszem, így szembesül igazán az ember a felgyorsult világgal, meg az információ-technológia terén végbemenő iszonyatos változással. Ráadásul ezen a kiállításon újra feltűnnek gyermekkorunk elérhetetlen vágyai, a nyolcvanas évek csodái.

Ha valamit szemére tudnék vetni ennek a kiállításnak, csak annyi, hogy egy szó sem esik a megosztott világról, a hazai számítógépes kultúra első lépéseinek és a lassan leépülő Kádár-kornak az összefüggéseiről. Ám nem kérek semmit sem számon, hiszen, ha ezekről is szó esne, akkor az egy másik kiállítás lenne, és talán nekem is kevesebb alkalom jutna a nosztalgiázására.

Akik a nyolcvanas évek első felében valamilyen iskola padjait koptatták, azok jó eséllyel emlékeznek a pillanatra, amikor a matek- vagy a technikatanár először mutatta meg az intézmény első számítógépét. Ami nagy valószínűséggel egy ZX81-es, 1 kB memóriájú – nem írtam el a számot és a mértékegységet – piciny fekete doboz volt. Amin azonban már basic-ben lehetett programozni és játékok is futottak rajta. Bálint Józsi csodákra volt képes ezzel a masinával, aminek egy példánya most ott virít a múzeum egyik tárlójában.

Közvetlenül mellette életem első, saját számítógépe, egy ZX Spectrum köszön vissza a maga műanyag billentyűivel. Csak a velem egykorúak, meg az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy ilyesmit nem lehetett idehaza beszerezni. Az enyémet is a nagybátyám hozta Bécsből, és csak a vámot engedte kifizetni az akkor 25 ezer forintnyi schillingbe kerülő gép után.

Menjenek és nyugodtan mosolyogjanak a Sinclair gépek orosz klónjait bemutató tárlón. Kicsit bumfordibbak, kicsit bénábbak, de legalább voltak. Abban a korban, amikor a Japánok már számológépes, lapos kvarcórákkal szórták tele a világot, miközben a nagy Szovjetunió első digitális karórái még csuklóra csatolt gyufásdobozokra emlékeztettek.

Lesz olyan tabló is, ami előtt majd elszorul a szívük. Az, amelyik a magyar zsenialitást példázza, ami a főnökök bénázásán bukott meg. Jánosi Marcell ugyanis mindenkit megelőzve alkotta meg a zárt dobozos, ezáltal biztonságos floppy lemezt, ami után még az amerikaiak is érdeklődtek. Főnökei azonban nem láttak fantáziát a dologban, így pár évvel később nem az ő 3 colos tárolója, hanem a 3,5 colos mágneslemez hódította meg a világot.

A kiállító terem közepén felállított két számítógépre és a mögöttük lévő tablókra is érdemes pillantást vetni. Mert miközben mi a Spectrum vagy Commodore vitát folytattuk, már Magyarországon is építették az első kísérleti PC-t. Természetesen az IBM szabadalmai alapján. Ami az akkori irodatechnikát fémjelző, mosógép méretű könyvelőgépek, traktor módjára zörgő írógépek és stencil masinák korában futurisztikus dolognak tűnhetett. És a kiállításon látható hirdetésben olvasható árak alapján sokáig elérhetetlen is lehetett, hiszen ki engedhetett meg magának akkoriban 300-800 ezer forintért – kettő-öt új 1500-ös Lada ára – egy ilyen masinát.

(A Damjanich Múzeum DOStalgia című időszaki kiállítása március 3-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, minden nap 9-17 óráig.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Aki jót akar

A Színműhelyben Szigligeti labor, Szolnok határain túl Szigligeti karaván, a nagyszínházban az öt bérletes előadás mellett A muzsika hangja, aki pedig még az évad vége előtt megújítja a bérletét, az 2025 és 950 forintért vehet jegyet a június 10-16. között Szolnokon tartandó OSZT-ra.

Francia könnyelműség

A kaktusz virága a szórakoztató színház egyik klasszikusa. Nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, csupán egy este kikapcsolni és nevettetni. A francia szerzőknek köszönhetően vannak benne jó szerepek, a Szenes-Nádas párosnak meg hála, ismerős dallamok.

Matula bá örök

Kovács Lajos Matula bácsija legalább annyira jó, mint a négy évtizeddel ezelőtti, Bánhidi László által formált figura. Az új Tüskevárnak persze vannak hibái, ám ősszel is megajándékoz régi vakációk emlékeivel.

Mintakönyv

De jó lenne, ha Szolnoknak is lenne egy Romsics Ignáca! Mert akkor esélyünk lenne például arra, hogy valaki szórakoztatóan, de érthetően elmeséli valaki a Szolnok környéki tanyavilág történetét. A nagyszerű történész Hetven év című önéletrajza messze túlmutat a személyes történeteken.