2025.11.30. (vasárnap)

A Nagy Háborúra emlékeztet

A Nagy Háborúra emlékeztet

Dátum:

Másoknak lehet, hogy elég, számomra azonban még mindig kevés helytörténeti munka jelenik meg Szolnokon. Pedig ahogy a megyei levéltár 27. Zounuk kötetét forgatom, úgy tűnik, Szolnok helytörténete olyan alagút, aminek soha sem érünk a végére. De legalább közben jól szórakozhatunk.

Eddig a karácsonyi „szünetek” olvasmánya volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve, de miután múlt decemberben hiába vártam a megjelenését, már-már lemondtam róla. Aztán kiderült, hogy csak egy kis csúszásról van szó. Márciusban a 27. Zounuk is megjelent, és a húsvéti hosszú hétvégén is kiváló olvasmánynak bizonyult.

A vaskos kötetet most sem az elején kezdtem. A választást azonban ezúttal nem csak az érdeklődésem motiválta, hanem egy tavaly befejeződött remek levéltári kiállítás is. Akik látták a „Hősök voltak mindannyian”, avagy Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban című tárlatot, és csak minimálisan is érdeklődnek a történelem, netán a város múltja iránt, azok megértik, miért Bojtos Gábor munkájával kezdtem az olvasást.

A Szolnok városa a „Nagy Háborúban” című írás és forrásközlés a hátországgá lett város életét mutatja be a helyi ferencesek Historia Domusa alapján. Azt a négy évet, amelyik önfeledt ünnepléssel kezdődött, majd néhány hónapos összefogással folytatódott, hogy aztán fél év múlva már látszódjanak a nehézségek, egy év múlva pedig a kínok és a véget nem érő szenvedés. A fiatal levéltáros feldolgozásában elképesztő plasztikussággal jelennek meg a szolnoki háborús hétköznapok, miközben ismert vagy kevésbé ismert személyek munkássága és jelleme rajzolódik ki. Ráadásul úgy, hogy az írás – nemcsak a száz évvel ezelőtti forrásnak, hanem a feldolgozásnak köszönhetően is – dugig van helytörténeti érdekességekkel és újdonságokkal. Csak az ínyencek kedvéért had említsek egyet: a könyv 334. oldalán lévő, a városban 1914-ben működő hadikórházakat jelölő térképet.

Azt hiszem, ezek után nem meglepő, hogy a könyv olvasását Udovecz György Hatvannyolcas bakák a boldogtalan békeidőkben című munkájával folytattam. A hatvannyolcasok voltak ugyanis a „szolnoki alakulat”, amelynek legénységét többségében helybéliek vagy környékbeliek adták. És, akiknek az a „dicsőség” is kijutott, hogy minden valószínűség szerint az első világháború első áldozatait is adhatták. De amint a Szolnoki csata című nagyszerű hadijáték főszervezőjeként is ismert szerző írásából kiderül, a hatvannyolcasok az egész háborút keményen végigharcolták.

Másfajta harcot vívott Küry Albert, aki egész életében a megyei közigazgatást szolgálta, 1912 és 1919 között pedig alispánként próbált tenni szűkebb és tágabb hazájáért. Küry Albert eddig a méltatlanul elfeledett szolnoki kötődésű közigazgatási vezetők sorát gyarapította, ám a 27. Zounukban megjelent, Fülöp Tamás által jegyzett dolgozat kiemeli ebből a nem túl dicső sorból. Nem egy kalandos életút rajzolódik ki előttünk a kötetet is szerkesztő levéltár-igazgató jóvoltából, hanem egy tipikusan magyar – szolnoki? – hivatalnok élete.

Igazságtalan lennék, ha a többi írásról megfeledkeznék. Ari Ilona és Nagy Éva Anna „Holtomiglan-holtodiglan” című a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján, a házasságkötési szokásokról készült írása több mint szórakoztató. Ahogy Bathó Edit Egy elfeledett jászberényi teátrista a magyar színészet hőskorából címet viselő, Kőszeghy Alajost bemutató írása is más okokból kihagyhatatlan. Akik pedig a távolabbi múltat kedvelik, azoknak Madaras László Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén, a 48-as szabadságharcért lelkesedőknek pedig Hermann Róbert Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet című írása ajánlható. A műszaki történelem iránt érdeklődőknek pedig Szikszai Mihály jár a kedvükben az Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez című írásával.

A levéltárban beszerezhető kötet olvasása bárhol, bármikor elkezdhető. Garantált a tartalmas szórakozás.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nemcsak Németország

Mácsai Pál miatt ültem be a Volt egyszer egy Németország című német mozira. És egy olyan filmet kaptam, aminek nem akartam, hogy vége legyen. Mert bár nehéz időkben, nehéz kérdéseket vet fel, emberi hangon mesél emberi történeteket. Ráadásul rólunk is szól vagy szólhatna.

Hazai filmek a szobában

A Tisza moziban, az októberi ATAFF-kor lemaradtam a Nino bárkája című új magyar filmről, és az utóbbi hetekben kétségeim voltak, hogy mikor tudom végre megnézni. Aztán a múlt héten elindult a "magyar netflix", ahol tényleg egy mozijegy áráért nézhetek hazai filmeket. A Ninoval kezdtem.

A szolnoki színészek

Aki nem nézi meg Szolnokon az A salemi boszorkányokat, az ne mondjon véleményt a Szigligeti társulatáról. Régen volt olyan bemutató, amikor ilyen mély csend ült a nézőtéren. Számomra tényleg katarzist hozott Nagy Viktor rendezése és a szolnoki színészek játéka.

Három évtizede ötven éve

A szolnoki repülés története mellett a város múltjáról is sok érdekességet elmesél a három évtizeddel ezelőtt megjelent Ötven év a Tisza fölött című kiadvány. Az antikváriumban talált könyvnek köszönhetően például megtudtam, hány nézője volt az 1974-es szolnoki Ejtőernyős világbajnokságnak.