(Ez az írás, 2013. április 24-én jelent meg először.)
Lehet, hogy tévedek, de azt gondolom, a Dr. Balogh Kálmán utca az egyetlen olyan közterületünk, amely egy olyan személy nevét viseli, aki abban az utcában született. Nem zárom ki, hogy az ötvenes évek előtt több ilyen utcánk is volt, ahogy abban is biztos vagyok: bőven lehetne még ilyen közterületünk. Azzal együtt, hogy Dr. Balogh Kálmánhoz hasonló kaliberű tudóst és közéleti személyiséget azért nem sokat lehetne találni. Még akkor is, ha az idő múlásával mintha egy kicsit megkopna a róla szóló tudásunk.
Balogh Kálmán 1835. szeptember 28-án született az akkori szolnoki Tabán legszélső utcájában. Édesapja sóhivatali tisztviselő – tehát állami alkalmazott – volt, így megtehette a család, hogy a szolnoki elemi iskola után az egri líceumban, majd az akkor még pesti orvosi egyetemen taníttassa gyermekét. Orvisi diplomája megszerzése után előbb tanársegéd, majd 28 évesen magántanári kinevezést kapott, és négy évig Kolozsváron tanított élettant, általános kórtant és törvényszéki orvostant, illetve boncolt. A kiegyezés évében került vissza a fővárosba, ahol pár évvel később a gyógyszertani intézet igazgatója, majd a királyi természettudományi társulat első alelnöke lett. Munkásságát jól jellemzi, hogy még nincs harminc, amikor az MTA levelező és 42, amikor a tudás társulás rendes tagjává választották.
Mindezek alapján mondhatnánk, hogy egy volt a nagy tudású orvostanárok között. Ám életrajzából kitűnik, hogy Dr. Balogh Kálmán nemcsak gyógyított és tanított, de kora fontos orvosi tankönyveinek szerzője is volt. Másrészt a hazai kísérleti gyógyszertan megalapítója, aki a rákkal, a daganatokkal és a különböző gyulladásokkal kapcsolatos kutatásokat is végzett. Mindeközben a világhírű Pasteur tanításai az ő közvetítésével jutottak el a hazai orvostársadalomhoz, sőt arra is maradt ideje, hogy megreformálja az orvosképzést. Így nem véletlen, hogy nyolc éven keresztül volt az orvosi kar dékánja, munkáját pedig Ferenc József a Vaskorona rend III fokozatával ismerte el.
Mindezek alapján azt gondolom, hogy Dr. Balogh Kálmán a kiegyezés utáni időszakban, a megyeszékhellyé váló város egyik leghíresebb nem politikus szülötte lehetett, aki viszonylag fiatalon, 52 évesen hunyt el. Hogy szülővárosa büszke lehetett rá, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy születésének 100. évfordulóján utcát neveztek el róla. Az akkor még létező Tabánnak a város felé eső legszélső utcáját, ami az 1863-as jegyzékben még Halász néven szerepelt.
A mára zsákutcává lett rövidke utcában talán a Varga udvara mögött álló épület a legrégebbi ház, aminek falára 1935-ben került fel Dr. Balogh Kálmán emléktáblája, Borbereki Kovács Zoltán munkája.
