2025.10.14. (kedd)

Jenei: Volt egyszer egy rádió

Jenei: Volt egyszer egy rádió

Dátum:

Már nincs. Csak a rozsdásodó kis- és a lelakatolt nagykapu, az egykor gondozott, mára elhanyagolt kert, s mögötte a csupasz épület, bezárva, árván. Ami a néhány évvel ezelőtti nagy leletmentések után maradt, azt állítólag konténerekbe dobálták, elszállították. A kerítésen molinó: bérbeadó.

Rádiónak épült hatvan éve. Állították, később cáfolták, hogy Kádár innen mondta azt a sorsfordító beszédet ötvenhatban. Szólt a rádió évtizedeken át, ahogy lehetett, ahogyan kellet. Kitűnő riportereket nevelt az itteni stúdió, akik később a Magyar Rádió adásaiból vagy a tévéből lettek országosan ismertek. És olyanokat is „nevelt”, akikről azt mondom, kár, hogy ismertek lettek. Újságíróként dolgozva régen is meg-megfordultam egyik-másik kollegánál a stúdióban, s csodáltam, ahogy a hangszalagokkal bűvészkednek a vágógépeken, amelyeken milliónyi gombbal lehetett szabályozni, ki tudja már, mi mindent.

Engem Szőke Gyuri hívott a rádióhoz, amikor még a Jászkun Krónikánál dolgoztam. Hogy írjak jegyzeteket. De elijesztett a sok technika, nem akartam megtanulni a riportermagnók és a vágógépek bonyolultnak tűnő kezelését. Aztán mégis megtanultam. Előbb csak jegyzeteket írtam és olvastam be, azután amikor az írott sajtóból kezdtem kikopni, illetve egészen pontosan: az kopott ki alólam, riportokat is csináltam, később műsort vezettem. Rájöttem, hogy a csomó gomb meg potméter közül elég néhányat használni.

Mindig tudtam, az igazi terepem a nyomtatott sajtó, s hogy nem vagyok rádiósalkat, de azért nem én voltam a legkutyaütőbb. A jegyzeteim működtek, ontottam is őket, s bár akadtak, akik a mikrofont kecsesebben, lazábban tartották, közülük néhányan nemhogy visszakérdezni nem tudtak, de a világra kérdéseket fogalmazni sem. Pedig a kérdés nagyon fontos. Még csak nem is kell túl sok, hogy az ember elboldoguljon egy szerkesztőségben. Mert másoknak meg mások a kérdéseik, s a riportalanyok is mindig mások, úgyhogy egy jó stúdió műsoraiból szépen kikerekedhet a lényeg.

A szolnoki szerkesztőség nagyüzem volt fénykorában, sokan dolgoztak ott, akik tehetséggel, tisztességgel nemcsak hallgathatóvá, de hallgatottá, érdekessé is tették a rádiót. A rádiót, amiből nemcsak zene ömlött (nincs nekem a zenecsatornákkal semmi bajom, csak azok másról szólnak), hanem „emberi hang” is hallatszott: emberi helyzetek, esendőségek, örömök tárháza is volt. Belefért a mi kis világunk. Belehelyezve a nagyba. A helyi stúdió adása a Kossuth műsorfolyamába.

Aki a szolnoki rádiót hallgatta, az a helyi hírekről, történetekről, érdekességekről is tudott, de mert a nap meghatározott időpontjaiban az országos adást szólt ezen a hullámhosszon, a nagy egészről is hírt kapott.

S ha hamisan szólt a hangunk, rögvest érkezett a visszajelzés.

A szerkesztőséget, a többi vidéki stúdióval együtt a Magyar Rádió döntéshozói hosszú évek alatt meggyöngítették, megszüntették. Mintha a mi kis (vidéki) történeteink többé nem lennének fontosak. (Pedig hát a csöppben a tenger is megmutatkozik.) Marad nekünk a kocsma, a piac, a baráti társaságok információs közege. Meg az internet, a blogok. Örülhetnék, nem kell gombokat, potmétereket tekergetni, nyomogatni, húzogatni, nem kell görcsösen tartanom a mikrofont, lámpalázzal küzdenem élőműsorokban.

Mégis szomorú, bosszantó, érthetetlen (vagy nagyon is érthető), hogy az értéket képviselő szolnoki stúdió végleg bezárt.

Jenei Gyula

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Abszurd, de valóság

Annyira elromlott minden ebben a világban, hogy az egészet ott kellene újrakezdeni, ahonnan Noé indult. Elhinnénk bárkinek is, hogy ilyesmire készül? Ebből az abszurd helyzetből indul ki a már Magyarországon is díjazott Csónak című dráma, ami aztán hétköznapi jelenetekből áll össze.

Nemzetközi filmszemle Szolnokon

Négy nap alatt 258 film, köztük 55 versenyfilm, közönségtalálkozók, könyvbemutató, könnyűzenei koncertek, mindez ingyen. Ezeket kínálja a Tisza Mozi a jövő hétvégén a Nemzetközi Tudományos Filmfesztiválon, amelynek védnöke Lovász László, az MTA elnöke.

Krakkói hármas

Krakkó gyalog bejárható történelmi belvárosában nehéz eltévedni. Szinte minden utcasarkon áll egy hatalmas térkép, a fontosabb látnivalókhoz pedig irányjelző táblák is elvezetnek. Márpedig ebből van bőven. Néhány hosszú hétvégét megér ez a Szolnoktól 6 órányi autóútra lévő város.

Lámpás a sötétben

A Járókelő jórészt önkéntesek működtette felület, ahol az állampolgárok az őket zavaró közterületi problémákat jelezhetik anélkül, hogy hosszasan kellene keresgélniük, kihez forduljanak. Ma 23 településen érhetők el, de jövőre Szolnokot is célba veszik. Két önkéntessel beszélgettünk.