(Ez a cikk 2013. május 13-án jelent meg először.)
A régi szolnoki képeslapokon rendre feltűnnek korabeli villanyoszlopok és közvilágítást szolgáló kandeláberek. Az elsőket 1896-ban helyezték ki a belvárosban, majd fokozatosan megjelentek Szolnok minden pontján. A mából nézve az első lámpaoszlopok még míves vasszerkezetek voltak, aztán az idő előrehaladtával mind egyszerűbbek, talán modernebbek vagy unalmasabbak lettek. Eddig soha nem gondolkoztam el egy-egy ilyen oszlop életén, pedig akadhat még néhány, amelyik a város legnagyobb fáival egyidős.
Ilyen lehet például az egykori Mártírok úti vasúti átjárónál álló, amelyre Pogány Gábor Benő hívta fel a figyelmemet. Ma már nincsenek meg az indóháztól a tárházig vezető sínek, így a vasúti átjáró is csupán emlék, ám a környéket egykor megvilágító oszlop ma még a helyén van. Egyetértek a művész úrral, aki levelében azt írta, érdemes lenne megmenteni, hiszen város- és ipartörténeti jelentősége is lehet ennek a ma már funkció nélküli oszlopnak.
Főleg, ha megnézzük a Szigligeti Színházról az 1920-as években készült képeslapot, amin a teátrum bejárata előtt egy pontosan ugyanilyen villanyoszlop látható. Tehát nem tévedünk túl nagyot, ha azt mondjuk: a jobb sorsra érdemes indóház és tárház között egy legalább kilencven éves villanyoszlop árválkodik. Lehet, hogy az utolsó ilyen a városban. Amit már csak azért is érdemes lenne megmenteni, mert emlékeztethetne bennünket arra is, hogy sok vidéki nagyvárost megelőzve kezdett kiépülni a szolnoki közvilágítás.
Nem tudom megtippelni, hogy a Fehérkereszt patika sarkánál álló villanyoszlop hány éves lehet. A létezése is csak akkor tudatosult bennem, amikor az egyik „Beszélgessünk Szolnok múltjáról” összejövetelen Danka István, Baross utcát megörökítő képeit nézegettük, és Ifj. Kánya Zoltán felhívta rá a figyelmünket. Azzal együtt, hogy néhányszor már én is lakatoltam ehhez a bringámat, de eszembe nem jutott felnézni az oszlopra. Holott a maga nemben egy nagyon szép és érdekes vasszerkezetről van szó. Ráadásul bár lecsupaszítottnak tűnik, egy vezetéket még mindig tart, tehát használatban lehet.
A korára nem tudok tippelni, bár úgy tűnik, hogy a harmincas években hasonló oszlopok álltak a Tisza Szálló környékén. Ami azonban különösen érdekessé teszi, az a Danka István által 1984-85 körül megörökített és a mai állapot közötti különbség. Azon a jó harmincéves képen ugyanis egy akkor modernnek számító, a mából nézve nem túl esztétikus lámpatest „ékesíti” az oszlopot. Ma viszont egy olyan látható a helyén, amely jóval régebbinek tűnik. Kifejezetten érdekes kérdés, hogy azt a modern lámpatestet ki, mikor és milyen megfontolásból cserélte a mai, az oszlophoz illőre. Ráadásul ez a mostani teljesen úgy néz ki, mint a Szapáry úti kandeláberek lámpatestei a 20-as, 30-as években.
Ha valahol még hasonlóan szép és réginek tűnő szolnoki villanyoszlopra bukkannak, kérem, jelezzék, hogy legalább a virtuális térben megőrizzük őket. Amennyiben pedig úgy gondolják, a város történetének egy apró, de nekünk mégis fontos darabjairól van szó, és módjukban áll, óvják őket, mint az öreg fákat.
