2025.11.30. (vasárnap)

A szolnoki állomás paradoxonjai

A szolnoki állomás paradoxonjai

Dátum:

Az utóbbi évek hírei okán bennem úgy él Szolnok, mint a honi vonatgyártás és a magyar vasút fellegvára. És bár párszor már megfogadtam, hogy többé nem köszörülöm a nyelvemet a MÁV-on, az iménti mondatom okán nem tudom megállni. A szolnoki állomás olykor a vasút paródiája.

Kezdjük egy ócska viccel! Honnan lehet tudni száraz időjárási viszonyok esetén, hogy Szolnokon az elmúlt egy-két napban kisebb-nagyobb mennyiségű csapadék hullott?

Aki járt már a szolnoki vasútállomás valamelyik peronján, az pontosan tudja a választ. Onnan, hogy az aluljáró lépcsői fölé tervezett, negyvenéves tetőkről, mintha szita lenne, úgy csurog a víz. Ami mondjuk nem csoda, ha hozzátesszük, hogy ezek a talán eső ellen kitalált építmények egy dolog ellen biztosan nem védenek. Az eső ellen. Ugyanis szinte minden pontjukon eresztenek, így csapadékos időjárás esetén a négy évtizedes tető szemetén átmosott víz csurog az utasok nyakába.

Van olyan nézet, miszerint negyven felett tömegközlekedni az maga a sikertelenség. Ami szerintem hülyeség, de csak ezzel tudom magyarázni, hogy érdemi döntéshozóink miért nem utaznak soha vonattal.

Emlékeznek még azokra az időkre, amikor az ország első embere sokat utazott vonattal? (Mert állítólag félt a repüléstől.) No, abban az időben még akkor is rendbe rakták az állomásokat, ha csak átsuhant ott a fontos vezető. Szerintem sokat javítana a honi közösségi közlekedés állapotán, ha a vezetőink olykor igénybe vennék a MÁV szolgálatait. Mondjuk, így érkeznének Szolnokra gyárakat, vasúti kocsi összeszerelő üzemeket avatni, vagy így közelítenék meg a parlamenti patkó széksorait.

Ez utóbbi esetben ugyanis ők is bekapcsolódhatnának a „hol áll meg a vonat Szolnokon” című paradoxon megfejtési kísérleteibe. Mert ugye, aki járt már nálunk butább, kevésbé rátermett és ügyes népeknél, az tapasztalhatta, hogy arrafelé a vonatok általában ugyanott állnak meg a peron előtt. Sőt, ezen kevésbé géniusz országokban arra is mernek vállalkozni vasúti alkalmazottak, hogy a jegyre rányomtatják, az adott kocsi a peron melyik részénél fékez majd. És eltalálják!

Ehhez képest Szolnokon mindez kiszámíthatatlan. A naponta ugyanakkor közlekedő, ugyannyi kocsiból álló intercity esetében ugyanis nagy a valószínűsége, hogy kétszer nem áll meg ugyanott a szerelvény. Nem mondom, hogy a problémát már sikerült leírnom, de azt hiszem, egy fontos alapinformációnak már a birtokában vagyok. Tudniillik a vonat megállásának egyik fontos tényezője, hogy a szerelvényt majd eleresztő, zöld tárcsát lengető vasutas – akinek a pontos szakmai megnevezését sajnos nem tudom – hol méltóztatik megáll a peronon. Ő pedig általában a forgalmi épülettől induló, a síneken átvezető kis útnál szeret állni. És úgy tűnik, az ő kényelme sokkal fontosabb, mint azé a sok utasé, aki még fizet is ezért a kalandért.

Igaz, a zöldtárcsás emberke létének értelmére még nem sikerült rájönnöm, mert hol feltűnik a vonat elején, hol nem. Pontosan úgy, mint a kerekeket kalapáccsal csilingeltetők vagy a takarítók. Ebből pedig arra következtetek, hogy ők nem mindig elengedhetetlen fogaskerekei a vasút működésének.

Avagy a veszteségek maximalizálása okán elkövetett leépítések miatt nem tudják őket pótolni, amikor továbbképzésre mennek. Mert, aki utazott már első osztályon, az biztos megtapasztalta: a vagon fele vizsgákra utazós vasutasokkal van tele. Akik úgy beszélik ki a társaságot, mint falusi vénasszonyok a titkos utakon járó plébánost. Hangosan és szemérmetlenül.

De ez már egy másik történet.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csavargás Szolnokon

Egy rádióműsorban elhangzott: aki ma 200 méternél többet gyalogol, az csavargó. Szerintem meg, aki gyalogol, az egy csomó olyan dolgot vehet észre, ami sem autóból, sem buszról, de még bringáról sem látszik. A Galériától az egykori Evezősig sétáltam a hétvégén - kétszer.

Parkoló

Az egykori Tüdőkórház néhai kertjének helyén pár hete adták át az Ormos Imréről - tudja már, még valaki, ki volt ő? - elnevezett parkot. Ez az első olyan szolnoki közpark, amely teljes egészében bekerített, nyitják, zárják, személyzet gondozza. És amit előbb adtak át, minthogy elkészült.

Második Tisza-hídverés

Minimum négy ciklus óta van napirenden a második szolnoki, belvárosi Tisza-híd építésének a terve. Ha azt számoljuk, hogy nagyjából harmincévente épül közúti Tisza-híd Szolnoknál, akkor akár a következő ciklusban épülhetne is a Csáklya utcai műtárgy. Indokoltsága vitathatatlan.

Hetven éve

Hetven éve ért véget a második világháború Európában. Abban az értelemben, hogy a szembenállók közül az egyik győzött. Ezzel pedig az emberiség szégyene, a nácizmus vereséget szenvedett. A borzalmaknak azonban nem lett vége. Ám emiatt nem feledkezhetünk meg május 9-éről.