2025.08.27. (szerda)

Jenei: Határtalan szerelem

Jenei: Határtalan szerelem

Dátum:

Gyerekkoromban rengeteg ponyvát olvastam. A padláson porosodtak ládaszám ? apám fiatalkorából. Cowboy- és indiántörténetek, légiósak, alvilágiak. Az alvilágot úgy képzeltem, hogy a föld alatt van. Földalatti városok, utcák.

Rejtő Jenőről sokáig nem hallottam, s fiatal felnőttként azonosítottam P. Howarddal. Rájöttem, legalább tucatnyi könyvet olvastam tőle, ott sorakoztak azok is egérrágottan a ládákban.

Aztán elkezdtem nem olvasni a ponyvát. Nem volt ebben semmi sznobizmus, semmi tudatosság. Így alakult. A rendszerváltás után a piacot elárasztó szerelmes történeteket, dombornyomású könyveket távolról néztem. Néha ugyan belepörgettem egyikbe-másikba, még szerzőtől is kaptunk ilyet dedikálva, de nem érdekeltek. Tavalyelőtt olvasatlanul eladtuk őket a hulladéktelepen.

Minap viszont a könyvtárban ismerős névre lettem figyelmes a Határtalan szerelem című könyv piros borítóján. A piros egy utazóbőrönd színe, aminek fogantyújára madzaggal papírfecnit kötöttek. A papíron a könyv címe és egy juharlevél.

A történet édes-bús: egy lányról szól (a történet kezdetén gimnazista), és az anyjáról, aki újságíró. A lány alkoholista apját, az asszony volt férjét meggyilkolják. Gyász, mindennapok, gimnázium, tanulmányi verseny. A lány biológus akar lenni, az asszony férjet keres külföldön. A lány nyáron elmegy Tóni bácsi remek hortobágyi biológustáborába, ahol sokat lehet hülyülni, s persze tanulni is, esténként pedig bográcsoznak. A menü paprikás krumpli vagy pörkölt, néha gulyásleves. A lány a táborból való hazatérésekor azzal szembesül, hogy anyja férjhez megy egy kanadai villanyszerelőhöz. Költöznek Juharfaországba.

Persze regényről van szó, de ismerem a szerzőt, s nehéz nem referenciálisan olvasnom. Sőt, nem is tudom úgy olvasni, hogy amikor az asszonyról ír a szerző, ne egykori kollégám (na, jó, amikor együtt dolgoztunk, én csak gyakornok voltam, neki meg már az Új Tükörben jelentek meg a riportjai) arcát lássam magam előtt. Azt gondolom, a saját történetét írta regénybe. A könyv, amelybe egy szolnoki család története van zárva, dombornyomású is lehetne. Mert olyan édes-bús. De olvastatja magát, a műfaj törvényeinek megfelelő, tisztességes munka. Kanada viszont nem fenékig tejfel anyának és lányának. Nagyon nem az.

De kinek a históriáját olvasom? A szolnoki újságírónő és lánya történetét vagy az újságíró-író által kitalált figurákét? Is-is? Tulajdonképpen mindegy. A személyes ismerettség persze mindig bezavar. Mióta nemcsak olvasok könyveket, de ismerek néhány írót is, tudom, hogy a történetek jelentős része nem fikció (s nyilván Tolsztojnál vagy Stendhalnál sem az volt). Mondom ezt úgy, hogy sokan igen nevetségesnek tartják, ha az olvasók azonosítják az írót a vers vagy a regény beszélőjével. Miközben – tényleg nem azonos.

Azért felhívom Kisújszálláson Tóth Albertet (biológus, tájökológus főiskolai tanár), s megkérdem, tudja-e, hogy egy regény szereplője. Nem tudja. A szerzőt jól ismeri, az többször csinált vele interjút, sőt a lányára is emlékszik, aki táborozója volt. Mondom, a regényben Tóni bácsinak hívják. Jót nevet. Mondom, a regényben volt egy helikopterút is, a szerző és a lánya utazott vele, és egy a könyvben Kürthynek nevezett világhírű professzor, aki Konrad Lorenz tanítványa. Ő Festetics Antal vadbiológus, nagyszerű tudós, lelkesedik Berci bátyám; s a lányra is emlékszik, igen, ő is ott volt azon a bizonyos repülésen.

A Határtalan szerelem című regényt egyébként Paulina Éva írta, a Néplap egykori munkatársa – a Szécsi Pál-könyv (Zenészballada), a Közös ágyban, mégis széjjel vagy a hálapénzről szóló, egy orvossal társszerzőként jegyzett Pénzt vagy életet? című kötet írója.

Jenei Gyula

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Társas-tár: Csempézünk?

Amikor ez a kérdés elhangzik, természetesen senki sem a fürdőszoba vagy a konyha felújítására gondol, hanem arra, hogy a következő 35-40 percet töltsük együtt, és társasozzunk egy jót. Az Azul nevű társas kettő-négy embernek kitűnő stratégiai játék. Színes kövek rakosgatásával.

Programok egy helyen

Sokszor bosszantott, hogy sok szolnoki programot nehéz megtalálni. Azt pedig nagyon utáltam, ha valamiről utólag szereztem tudomást, ezért lemaradtam. Mivel senki nem csinált helyi programgyűjtő oldalt, elindítottam én. Így született meg a Szolnoki Figyelő.

Abszurd, de valóság

Annyira elromlott minden ebben a világban, hogy az egészet ott kellene újrakezdeni, ahonnan Noé indult. Elhinnénk bárkinek is, hogy ilyesmire készül? Ebből az abszurd helyzetből indul ki a már Magyarországon is díjazott Csónak című dráma, ami aztán hétköznapi jelenetekből áll össze.

Komédiák Martfűn

Véletlenül bukkantam rá. Fullajtár Andrea Karády-estjét régóta meg akartam nézni. Martfűn sikerült. Haumann Petra Karinthyrádájáról viszont most hallottam először, pedig lenyűgöző teljesítmény volt. A Válótársassal viszont mellényúltam. Kicsit fura Komédiás fesztivál Martfűn.