A szolnoki nagypiac helyét a negyvenes évek végén jelölték ki ott, ahol ma is áll. Igaz, akkor még sem az Ady Endre, sem a Ságvári körút nem létezett. Csak országosan egy szándék, hogy a városközpontokban, általában a települések főterein lévő piacokat a legfontosabb közterületekről máshová kell helyezni. Szolnokon akkor már évszázados múltra tekintett vissza a városháza előtti téren rendezett piac. Nem véletlen, hogy a térnek 1863 és 1892 között ez volt a neve, sőt a mai Kossuth vagy Hubay utcák is ilyen néven szerepelhettek az egykori utcajegyzékben. Korabeli leírások pedig arról szólnak, hogy a múlt század elejére a város kinőtte a Kossuth téri piacot, és a térből nyíló utcákon is alkalmi standokról kínálták termékeiket az árusok.
Az első hároméves terv (1947-1950) részeként elhatározott áttelepítés természetesen anélkül valósult meg, hogy a piac helyét kiépítették volna a Horánszkyba futó, a Fiumei és a Kolozsvári utcák elején lévő kertek helyén. Egyetlen dolog épült meg akkor, a Kossuth térről az új piac irányába futó, a mai könyvtár melletti Tisza Antal utca sárga kerámiaburkolata. Maga a piactér azonban jó két évtizeden keresztül csak egy poros placc volt, ami mellett a hídon át a Szandai-rétre induló gulya napjában kétszer poroszkált el.
A kulturált piac hiánya igazán azután kezdett aggasztóvá válni, amikor a Csarnok utcai másik nagyobb piacot 1959-ben bezárták. Ez valahol a pártház és a most épülő Agóra helyén állt, és a maga négy sorban elhelyezett 100 árusítóhelyével sokáig jól szolgálta a kisebb Szolnok belvárosának az igényeit. Megszüntetni természetesen nem korszerűtlensége miatt, hanem az új belváros építése okán kellett az ötvenes évek végén. Nagyjából akkor, amikor az iparosodó város lakossága egyre nagyobbra duzzadt, így az élelmiszerellátásban egyre jelentősebb szerepet kapott a piac. Aminek a helye a Ságvári körúti házak építésével már az ötvenes évek első felében kezdett pontosan kirajzolódni.
A mai piac és környékének első kereskedelmi egysége azonban nem a piros tetejű csarnok volt, hanem a mellette lévő, ma élelmiszerboltként működő épület. Azt ugyanis rohamtempóban 1970 tavaszára felépítették, hogy az 1969 áprilisában kiégett Nerfeld-palotában lévő Centrum Áruháznak ideiglenes helye legyen. Az akkori hirdetésekben azonban úgy utaltak a ?pavilonra?, hogy az a piac mellett található.
A három folyosóval négy részre tagolt, 3200 négyzetméteres, eredetileg 24 üzlethelyiséget magában foglaló, fémváz-szerkezeten nyugvó mai csarnokot 1973 nyarán adták át. Bővítésére csak valamikor három évtizeddel később, egy nagy felújítással egybekötve került sor, amikor a külső árushelyek egy része is tető alá került. Korabeli feljegyzések szerint az első években a piac havi 5-6 millió forintos forgalmat bonyolított. Amihez azért érdemes hozzávenni, hogy sokáig az Abonyi úti iskola helyén és a papírgyár mellett is működött egy-egy kisebb piac.
A ma több mint 400 elárusítóhellyel rendelkező belvárosi nagypiac Szolnok tulajdona és a Szollak Kft. működteti. Klasszikus élelmiszer piac, ahol csak zöldség, gyümölcs, tej, tejtermékek, húsok, hústermékek és húskészítmények árusíthatók, élő állat viszont nem. Szerencsére a ruhaárusok is csak kis számban bukkannak fel, így főleg a fedett belső rész asztalai valóban egy helyi piac képét mutatják, amihez erősebb napokon, a csarnokon kívüli asztalok árusai is csatlakoznak.
Mint hírlik, a város szeptemberben felújítja a környék parkolóit, és a forgalmi rend is változik majd, amitől azt remélik, hogy a piacnapok olykor kaotikus parkolási gondjai csillapodnak. Én meg azt, hogy az olykor érdekes szagokat árasztó, a csarnok és a régi főiskolai parkoló közötti lezárt úton álló „raktár teherautók” is eltűnnek, mert ha van, ami illik a piachoz és a városhoz, hát akkor azok a tároló romautók.
