2025.08.27. (szerda)

Ufók és szellemek Szolnokon

Ufók és szellemek Szolnokon

Dátum:

A második tanítási nap reggelén döbbent rá egy szolnoki középiskolás, hogy az új tankönyveivel telepakolt táskája eltűnt az otthonából. Mivel nemcsak magunkból, de a városból is szeretnénk ország-világ előtt hülyét csinálni, megosztjuk a különös történetet.

A szolnoki diákkal történt parajelenségről osztályfőnöke számolt be az eset utáni napon a sajtó képviselőjének. Mint elmondta, a családjával és testvérével élő diák kedd reggel jelentette az iskolában, hogy a Könyvtárellátótól majdnem rendben megérkezett könyvcsomagjával együtt előző este a sarokba hajított táskája eltűnt. Ráadásul a különös jelenséget elszenvedő fiatalnak azzal is szembesülnie kellett, hogy mivel reggel elaludt, az iskolából is elkésett. Sőt, mivel valamilyen kifürkészhetetlen gondolattól vezérelve, nem mert táska nélkül iskolába indulni, egy odahaza találomra felkapott szatyorral jelent meg az oktatási intézményben.

Az iskola diákjai és tanárai rettegnek. Vagy legalábbis a rettegés szót kimondták, igaz, nem biztos, hogy most, és a történettel kapcsolatos szövegösszefüggésben. A paranormális jelenség megoldása érdekében azonban az érintettek először papot hívtak. Majd pedig rendőrt is. Ám a jelenségre sem az egyházi sem a világi szervek nem tudtak magyarázatot adni, így a következő lépés egy szelleműző kihívása lehet. De ez még nem biztos.

Mert ugye az újságírón már túl vannak. Így a bárminemű konkrétumot vagy azonosítható nyilatkozót tartalmazó szóhalmaz már címlapra került. Ami untig elég ahhoz, hogy a peszeudo-jelenségek terjesztésére szakosodott honi média felkapja ezt a se füle, se farka, értelmetlen történetet. Márpedig, ha egy hűvös szobájában unatkozó szerkesztő megtalálja a világhálón, akkor előbb ő használja fel mindenféle kritika nélkül, majd újabb és újabb megjelenések generálódnak. A végén még valamelyik híradóba is beférünk, hiszen mégiscsak az ilyesmi a legfontosabb ma Magyarországon, majd pedig következik a burjánzás a Facebook-on.

Közben persze jót röhögnek majd a szolnokiakon, hogy milyen marhák, ha náluk ez a hír. De akkor már nem tehetünk semmit.

Nekem is mi a frászkarikának kellett megírnom ezt az egyébként majdnem valós történetet?

Őszinte legyek? Érdekel bárkit is, hogy miből és miért lesz hír, azaz az eladhatatlan hirdetési felületeket kitöltő szöveghalmaz? Vagy számít az, hogy ki és miért nem tud minimális szakmai kontrollt sem gyakorolni?

Ezeket az idióta kérdéseket pontosan az motiválta, mint az egész cikk megszületését. Egyrészt a mai anyagommal nem készültem el időben. Másrészt a semmit szószaporítással kellett pótolnom. Harmadrészt meg tényleg kíváncsi vagyok, hogy csak az újságíró szakma nézni ilyen mérhetetlenül leépültnek az olvasókat, vagy tényleg az ilyen bugyutaságokkal lehet kattintást és eladást generálni? Holnapra ez is kiderül.

Ja! És, aki azt állítja, hogy ennek az írásnak a megszületését bármilyen máshol olvasott írás inspirálta, attól a szakma nevében én kérek elnézést.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Dolgoztak a táblaszerelők

Nem hittem volna. Hétfőn jelent meg a Zsákutca táblák című írás a blogSzolnokon, ami a Verseghy gimi előtti útszakasz kaotikus közlekedési kiegészítő-tábláiról szólt. Ma már rend van. Persze, nem hiszem, hogy a cikk miatt.

Voksolás előtt

Az önkormányzati választást nem politikai ügynek tekintem. Sokkal inkább személyesnek. Amikor kvázi megállapodást kötök valakivel, valakikkel, hogy helyettem a lakóhelyemen miket oldjanak meg. Szóval, van egy listám, hogy mit várok a következő ciklus képviselőitől.

Áldozatok emlékezete

A háromgyerekes, negyvenéves tanárnak levelet hozott a postás. Két hét múlva már több vagonnyi férfival zakatolt Kelet felé. Egy részük névtelen sírokban végezte, mások évekig gyötrődtek hadifogolyként, és csak a szerencsések tértek haza. Talán kimondható: mind áldozatok voltak.

Miként nevezzelek?

Mi a közös a következő nevekben: Barta, Madas, Kindlovics, Császi, Gyömörey, Scheftsik, Nerfeld? Szolnok polgárai voltak a megyeszékhellyé válást követő és a második világháború előtti időkben. És házak őrzik a neveiket. Miért nem épülnek ma névvel jelölhető házak a városban?