2025.11.30. (vasárnap)

Nyertek az Ufók?

Nyertek az Ufók?

Dátum:

Tulajdonképpen arról akartam ezen a héten naplót írni, hogy ismét működik a Belvárosi Nagytemplom órája, amivel egy csipetnyi múltat sikerül átmenteni. Aztán az olvasottsági adatokat böngészve be kellett látnom, hogy az ilyesmi nem érdekeli a többséget.

Politikusokat, szavazópolgárokat, nézőket és olvasókat soha sem minősítünk, mert azok pontosan olyanok, amilyeneket megérdemlünk. Még akkor is, ha sokszor naivan azt gondoljuk, hogy e csoportok többségét átlagon felüli egyének alkotják, leginkább olyanok, mint mi magunk. Akiket ezért ugyanaz érdekel, ugyanaz az értékrendje és ugyanúgy viselkedik, mint mi. Ám reálisabb pillanatainkban be kell látnunk, hogy ez nincs így. És ezt a fájdalmas mondatot még akkor is le kell írni, ha gyorsan hozzá tesszük, hogy persze tisztelet a kivételnek. A legnagyobb kisebbséget ugyanis a kivételek alkotják.

Esküszöm arról akartam írni, hogy egy múltjára büszke városhoz hozzátartozik a működő toronyóra. Amelyikre nem kell feltétlenül felnézni, mert a kongatásából pontosan tudjuk, mennyi is lehet körülbelül az idő. És azt is hozzá akartam fűzni, hogy gyerekkorom meghatározó élménye volt a kőszegi Jézus Szíve templom 11 órai kongatása, ami nemcsak azt jelezte, hogy mindjárt kész nagyanyám isteni ebédje, de azt is: Jurisics Miklós legyőzte a törököket. Így minden nap ott volt egy kis múlt, amit attól a harangszótól a magaménak érezhettem.

Azonban felesleges az ilyesmiről írni. És erre most már statisztikai bizonyítékom is van.

Az éppen egy héttel ezelőtt megjelent Ufók és szellemek Szolnokon cikket ugyanis legalább kétszer annyian olvasták, mint a hét többi cikkét. Sőt, a blogSzolnok heti hírlevele utáni munkanapon hatszorosára ugrott – ezzel minden eddigi rekordot megdöntött – a napi olvasottság. Amit csak a bombasztikus címmel tudok magyarázni.

Amiről meg az jut eszembe, hogy igaza volt Takinak, a nagyszerű Timur Lenk együttes egykori frontemberének, aki a banda honlapjának indítása előtt felsorolta azokat a kulcsszavakat, amelyeket elhelyeztek az oldalukon. Egyiknek sem volt köze a bandához vagy a zenéhez, annál inkább a testiséghez, annak is a legbujább, 18 pluszos verzióijához. Meg ahhoz, hogy minél többen bukkanjanak az oldalukra.

Szégyellem magam. A Belvárosi Templom toronyórájáról akartam írni, és hová jutottam. Pedig még azt is bele akartam fűzni a negyedóránkénti kongatásról szóló elmélkedésembe, hogy számomra a nap a hat órás harangszóval indul. Hétkor viszont már az egykori papírgyár egykori dudájára figyelek, ami pontosan jelzi a reggeli készülődés közben, hogy miként állok, kések vagy sem. Délután pedig öröm a fél négykor ismét felzúgó duda, mert ha hallom, akkor azt is konstatálhatom, hogy az a napom itthon, Szolnokon telt. Ahol ki tudja, mióta nem kongatott negyedóránként a nagytemplom órája.

Mindezt persze nem azért vetette virtuális papírra, mert a látogatottság és az ebből eredő reklámbevételek arra kényszerítenének, hogy döntsek az ufók és a toronyóra között. Inkább amiatt, hogy a múlt heti – részben kísérleti cikk – következményeit megosszam azokkal, akik hangzatos bulvár nélkül is ide kattintanak, illetve bevalljam magamnak is: a Belvárosi Nagytemplom toronyórája még mindig jobban érdekel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hétköznapi kalandok

Hétköznapok, amiben van egy közel másfél hónapig utazó képeslap, két szürreális élmény a szolnoki vasútállomáson, meg hetvenhét elvesztegetett perc a bankban, ahol négyen próbálták bebizonyítani, hogy értenek ahhoz, amivel foglalkoznak. Kalandok, amik miatt kalandvágy tombol bennem.

Segítségkérés

Érdekes kis kiadvány akadt a kezembe Szolnokról. A lassan négy évtizeddel ezelőtt megjelent könyvecske több olyan emléktáblát és műalkotás említ, amelyekről vagy soha nem hallottam, vagy már nem láthattam. Ezek felkutatásához kérnék segítséget ebben a rendhagyó blogban.

Majdani lokálpatriótához

Bízom benne, hogy mondjuk, fél évszázad múlva is lesznek szolnoki lokálpatrióták, és akad köztük, aki a város régi házait "szeretgeti"! Tőle szeretnék előre bocsánatot kérni, és kvázi azért könyörögni, hogy néhány ma épülő szolnoki házból ne vonjon le általános érvényű következtetéseket.

Az is hülye…

"Hagyjuk a fenébe az egészet, én végülis mindent megértek." Kern Pincér-rockjának sorai zengenek fejemben, miközben be kell látnom: Szolnokon immár mindenki ott parkol, ahol akar, legyen az járda, autóút vagy zöldterület. Az is hülye, aki Szolnokon szabályosan parkol, és még fizet is érte.