2025.10.14. (kedd)

Elhagyott értékek

Elhagyott értékek

Dátum:

Egyszer talán lesz majd egy gazdaságtörténész, aki az elmúlt negyedszázadunkat abból a szempontból is értékeli, hogy az éves nemzeti jövedelmünk mekkora részét teszik ki a közpénzből épült majd magukra hagyott középületek. Szolnokon is milliárdos lenne az egyenleg.

Magyarázatokkal én is tudok szolgálni. Megváltozott a rendszer, a társadalom összetétele. Csökkent a születések száma, átalakult az oktatás struktúrája. Kimentek a szovjetek, nincs már sorkatonaság. Az ipar szerkezete össze sem hasonlítható az évtizedekkel ezelőttivel. Ráadásul a városok olyanok, mint az élő szövetek, amelyek ha kicsit lassan is, de reagálnak a társadalom változásaira. Városrészek, épületek maradnak magukra, újak születnek. Nemcsak az elmúlt évtizedekben van ez így, hanem évszázadok óta.

Persze lehetek demagóg és szkeptikus. Gazdag az az ország és város, ahol az évtizedekkel korábban, rengeteg pénzből felépített házakat, iskolákat, üzemeket inkább pusztulni hagyják, sem mint használnák. Ahol jobban megéri újabb és újabb épületeket felhúzni, akár üres telkeket is beépíteni, mintsem a régieknek új funkciókat találni. Mert mindig jobb üzlet egy ingatlant eladni, arra tervezni, azon beruházni, az építkezéshez kölcsönt folyósítani, mint egy meglévőt újra hasznosítani. Hiszen ez nemcsak munkalehetőségeket, de vagyonokat is teremt.

Értetlennek is mutatkozhatok. Főleg, amikor azt hallom, hogy az egykor állami – államszocializmus volt – vagyonból, állami beruházásban épített ingatlanok, ma ki mindenkinek a birtokában vannak. És állítólag azért nem lehet velük mit kezdeni, mert aki hasznosítani tudná, az nem tulajdonos, aki meg nem tudja hasznosítani, de birtokon belül van, az inkább kufárkodik. És az állami vagyonból szerzett ingatlanokat jobban megéri üresen lerohasztani, mint hasznosítani, hiszen, ami majdnem ingyen volt, az a legkisebb várható haszon esetén is komoly hozamot termel.

De egy szónak is száz a vége: néha fáj a szívem a pusztuló értékek miatt. Amilyenekkel tele az ország, a határ és persze Szolnok is.

Az Eötvös téri víztornyunk évtizedek óta áll üresen, holott az ehhez hasonló épületek sok nagyváros díszei lettek. Van, amelyikben kilátót alakítottak ki, másik csak ipartörténeti emlék vagy éppen lakás, netán iroda lett.

A nagykórház mellett, ki tudja mióta áll üresen az egykori egészségügyi szakiskola. Ami szerintem sok belvárosi iskolánknál és a kórház több szárnyánál is fiatalabb építmény. Nem tudná a kórház hasznosítani? Nincs szükség plusz helyiségekre, a kertjében kialakítható parkolókra, nem lehetne üzleti alapon rendelőket működtetni benne?

Az alig negyedszázada felépül Student Hotel, a Szolnoki Főiskola egykori kollégiuma – nyáron gyakorló szállodája – mára szintén üresen áll. Pedig az átadásakor ez maga volt a csoda, a városi felsőoktatás jövőjének a záloga. Tavaly még uniós pályázaton nyert kerékpárok hada parkoltak az udvarán, ma már a gyom az úr.

A piac mellett árválkodik a főiskola első épülete, ami eredetileg a Vízügyi Szakközépiskolának adott otthont. Lépcsős előadóterem, tornaterem, étterem áll üresen a város közepén. És inkább megérte úgy általános iskolát felújítani, hogy a gyerekek a kőműveseket kerülgették, mintsem ezt egy évre kinyitni.

A város legszebb közterületeit csúfító, évek óta bérlőre váró üzlethelyiségekről pedig már nincs is kedvem írni. Mert ezek épp úgy a rövidtávú, önös érdekek következményei, mint a Szandai réten bérlőre váró helyiségek, meg az eresztékeikben recsegő bádogáruházak. Mintha lemondanánk ezekről is, mint a huszonkét éve kiürített laktanyákról.

Tudom, igazságtalan azt a látszatot kelteni, hogy csak ilyen ingatlanjaink vannak, hiszen tucatszám lehetne sorolni a megmentett, új funkciót kapott épületeket. Ahogy az is súlyos elfogultság lenne, ha a tehetetlenségnek látszó mozdulatlanságot csak a város, csak a városvezetés, csak az éppen aktuális kormányok nyakába varrnánk. Ennél sokkal összetettebb, az elmúlt negyedszázadban összegubancolódott történet ez. Ami ellen, ha tenni nem is tudunk, de néha beszélnünk kell róla. Mert, ha csak egy épületet sikerül megmenteni, már spóroltunk a közös kasszának, már kicsit szebb lehet a város. És olykor ezek is lehetnek fontos célok.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (6.): Szapáry

Szolnok egykori korzója, ami a város minden utcájára jellemző átépítési hullámokat viszonylag szerencsésen megúszta. Eddig három és fél neve volt. Jelenleg a többszörös miniszter, kilencszeres országgyűlési képviselő, az egykori miniszterelnök azonosítja.

Ipartörténeti kincsünk

Miért különböző a milléri szivattyúház két kéménye? Működésbe hozható-e egy 1895-ben gyártott gőzgépes szivattyú? Hová lett a szabadtéri vízügyi kiállítás kék Hoffer traktora? Három kérdés, amire a Kulturális Örökség Napok alkalmából nyitva lévő milléri kiállításon választ kaptam.

A Beloiannisz páratlan oldalán

(NYÁR) Danka István valamikor a nyolcvanas évek közepén a Baross - akkor Beloiannisz - utca páratlan oldalát is megörökítette. Elsőre azt mondhatnánk, hogy három évtized alatt alig változott valami. Ám, ha jobban megnézzük az egykori képeket, szerintem kimondhatjuk: ritka kincs ez a sorozat.

Eszement Jubileum tér

Néhány hete a szolnoki vasútállomás lassan évtizede húzódó felújításáról írtam. Azóta rájöttem, Szolnok szempontjából csak az állomás renoválása semmit sem ér. Viszont, ha a Jubileum tér XXI. századi átépítése nem történik meg vele együtt, akkor újabb fél évszázad veszhet el.