2025.08.27. (szerda)

A Kossuth téren, de mikor?

A Kossuth téren, de mikor?

Dátum:

Egy családi albumból került elő néhány olyan fotó, amelyek szerintem a harmincas évek végén, a Kossuth téren rendezett, katonai-városi ünnepséget örökítenek meg. Hogy pontosan mit és mikor, még nem tudom, viszont a képek nagyon érdekesek.

Az itt közölt fotókat a blogSzolnok egyik olvasójától, Kissné Komlósi Zsuzsannától kaptam néhány nappal ezelőtt. Mint levelében írta, karácsony táján, a nagyszülőktől rájuk maradt fotóalbumok nézegetése közben bukkantak azokra a képekre, amelyek nemcsak a családtagokat, de a város egyes részleteit is mutatják. Például ez az öt fotó, amely a Kossuth teret ábrázolja. Sajnos pontosabb információkkal sem a megörökített eseményről, sem a fotózás időpontjáról nem tudott szolgálni az eredeti képek tulajdonosa.

Az egyenruhák és a tér épületei, valamint feliratai alapján úgy gondolom, hogy a fotók valamikor a harmincas évek végén születtek. Kétség nem férhet hozzá, hogy jelentős katonai és városi ünnepségnek adhatott helyet a Kossuth tér, ami ráadásul komoly érdeklődő közönséget is vonzott. A képek mérete – talán 6×9 centisek lehetnek az eredetiek – miatt a „főszereplőket” sem lehet felismerni, így csak tippelni tudok az eseményt illetően.

Az első képen mintha katonai csapatzászlóra kerülne valamilyen szalag. A zászlót tartó katona a Kossuth tér 3. számú – ma már nem létező – ház előtt felállított, fedett emelvény előtt dönti előre a lobogót, pont takarva a szalagot kötő személyt. Az emelvényen viszont mintha tábornoki egyenruhát viselő katona is állna a középső, fehér ruhás hölgytől jobbra. Ezen a képen is jól látható, hogy az eseményt komoly érdeklődés övezte, hiszen nemcsak a múzeum épülete előtt áll tömeg, de az épületek szinte valamennyi ablakában lógnak a nézők.

A második fotó kicsit keletebbre ábrázolja a teret. Az emelvény mellett felállított, gondolom a korabeli városi elitnek fenntartott ülőhelyeket mutatja. Ezen a képen nemcsak az urak korabeli ruházatát, és a hölgyek – úgy tűnik – kötelező kalapjait érdemes megfigyelni, hanem a mögöttük lévő épület feliratait is. A valamikor a hatvanas években eltűnt, egyemeletes ház földszintjén, a kép készítésekor üzletek sorakoztak. A fotó méretei miatt sajnos csak Ludwigh Kálmán neve azonosítható, az azonban nem, hogy milyen boltot működtetett a háború előtt a Kossuth téren. Az ő feliratáról jobbra egy másik kereskedő, Rosenberg vagy talán Rosenstein portálja látható. Ezen a fotón nem lehet pontosan kiolvasni, de az emeleti ablaksor fölött is fut valamilyen felirat.

A harmadik képen azonban jól látszik, hogy „Takarékon…” kezdetű a felirat. A második és harmadik ablak mellett pedig az „Irodája” szöveg látható. Hogy az emelvény és a nézői pulpitus előtt mit keres a drapériával letakart asztal, mögötte két székkel a városháza felé fordítva, nem igazán értem. Arra viszont mérget mernék venni, hogy az asztaltól balra egy hivatalos fotós igyekszik megörökíteni ugyanazt az eseményt, amit a nézők soraiból e kép készítője is megtett.

A hozzáértők számára a negyedik kép nyújthat talán némi segítséget az esemény azonosításához. Egy magyar zászlóval díszített, közepénél embermagasságú építményt látunk, ami előtt többféle egyenruhát viselő katonák sorakoznak. E kép alapján az 1938-as Szent István Emlékév szolnoki rendezvényének gondolnám a megörökített eseményt, természetesen a tévedés lehetőségét fenntartva.

Ennek a fotónak másik érdekessége, hogy a Kossuth tér korábbi méreteire is utal. Hátterében ugyanis még ott a – szintén a hatvanas években elbontott – Steiner-ház, előtte pedig a 68-as gyalogezred, ma az Eötvös téren álló obeliszkje. Nagyjáéból kivehető, hogy a Kossuth teret Nyugatról lezáró ház valahol a múzeum sarkánál kezdődött, az obeliszk pedig a múzeum mai bejáratával szemben állt. Ezekből pedig az következik, hogy a tér középpontja Keletebbre volt, így nem véletlen, hogy a díszes emelvény is a Kossuth tér 3. szám elé került.

Az ötödik fotó a Kossuth tér másik oldalát, a városháza előtti részt mutatja. Tudom, hogy ferde és nem is elég éles, de a jobb szélen látható kottaállványok miatt nekem nagyon tetszik. Egyértelmű ugyanis, hogy komoly zenekar is közreműködhetett az ismeretlen eseményen. Hogy katonazenekar, netán tűzoltózenekar vagy más volt, jó lenne tudni. A magam részéről az elsőre tippelnék, elsősorban a városháza előtt felsorakoztatott katonai egységekből kiindulva.

Ezen a fotón egyébként jól látszik, hogy még ekkoriban is üzletek voltak a városháza földszintjén. Aztán pedig néhány földszintes ház következett, majd pedig a Népbank gyönyörű tetejű épülete. Ez az épület egyébként ma is áll, csak éppen ronda alumíniumszínű burkolat mögé van rejtve.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Se neve, se gazdája

Madártetemek, összefirkált falak, magukra hagyott "utcabútorok", folytonossági hiányos járda, olykor elképesztő huzat. Szolnok belvárosának egy neve nincs közterülete, amely a három legnagyobb áruházat, a két legnagyobb irodaházat és művelődési házat köti össze. Balkán-alsó. Így jó?

Szolnok legismertebb sarka

A Centrum-sarok. Az Árkád. A néhai Nerfeld-palota. Valamikor a Gorove és a Szapáry, aztán a Kossuth és a Ságvári, ma a Kossuth és a Szapáry utcák sarka. Hosszú évtizedekig Szolnok egyik legfontosabb kiskereskedelmi pontja, számtalan fotó és képeslap témája. A mai belváros elszürkült helye.

Lópici Gáspár emléke

(VAKÁCIÓ) "Úgyis mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." A bő négy évtizede bemutatott ifjúsági tévéfilm plakátragasztójának örökbecsű szavai jutottak eszembe a Hunyadi út elhagyott hirdetőoszlopa előtt. Amin a filmmel közel egyidős plakátfoszlányokat is találtam.

Múltunk táblái

(NYÁR) Nem tudom, milyen régi lehet Szolnok legidősebb, ma is az eredeti helyén lévő utcatáblája, de néhány olyat látni még, amely akár a nyolcvanon túli is lehet. A közterületek elnevezését illetve a házak számozását jelző táblák éppúgy dokumentumai a kihelyezés időszakának, mint a későbbi koroknak.