2025.12.1. (hétfő)

A vendég visszatér

A vendég visszatér

Dátum:

Alig egy évvel ezelőtt nyílt meg a Szapáry úton a Contador kávézó. Azóta nemcsak a helyét és a vendégeit találta meg, és méltán lett a város legsikeresebb ilyen műintézménye, de nekem úgy tűnik, az utcára is jótékony hatást gyakorol. Visszatérni érdemes.

Amikor egy évvel ezelőtt először írtam a Contadorról, komolyan gondoltam, hogy aki ide betér, az egy kicsit a Szapáry utca, az egykori szolnoki korzó felélesztéséért is kávézik. Nem hinném, hogy annak az írásnak a hatására lett sok híve a helynek, abban viszont biztos vagyok: a Contador az egész utcával jót tett, és tehet a jövőben is.

Nagyon sajnáltam, amikor 2012 végén bezárt az ezt a helyet kialakító Nosztalgia kávéház. Mert az is egy jól kitalált, kedves, barátságos kávézó volt. Pontosan olyan kis helyi üzlet, amilyeneknek a Szapáry utca egész hosszában nyílniuk és működniük kellene. Akkor azt hittem, a Nosztalgiával ezen a helyen megbukott a kávézó, a környéken pedig a pici üzletek álma. És láss csodát!

Az elmúlt hetekben, talán már hónapokban is sokadszor fordult elő velünk, hogy teltház volt a Contadorban. Mondhatják, hogy ez nem nagy kaland egy olyan hely esetében, ahol 10-15 ember fér el. Ám az itt működő előd és a Contador indulása utáni első időszakban erre nem kötöttem volna fogadást. Még akkor sem, ha óriásplakátok és ezer reklám hirdette volna a városban a hely megszületését és működését. Ugyanis egy kávézó, ami nem egy trendi világmárka neve alatt fut, hagyományos marketing eszközökkel nem tehető sem ismertté, sem kedveltté. Az ilyen helyek esetében egyetlen reklám működik: a szájhagyomány.

Ahhoz pedig szerintem az kell, hogy kellemes legyen a hely. A Contador esetében a berendezés, a színek, a fények ehhez adottak. Kell aztán az a jó termék, vagy kínálat, amik miatt érdemes ide betérni. Nem vagyok nagy kávéfogyasztó, szakértő meg pláne nem, de azért azt még én is érzem – és látom – hogy ez is rendben volt és van. Ám még így se lehetne garantálni az életben maradást. És nem az ár a következő lényeges tényező. Holott, ismerve a láncok és a fővárosi árakat, itt erre sem lehet panasz. A siker záloga szerintem az emberi tényező.

Ettől lesz egy kávéház valóban olyan otthonos, mint ahogy a XX. század első felének nagy magyar írói megénekelték. Ahol ismernek, ahol szóba elegyednek a vendéggel, ahol beszélgetni lehet, sőt még a bolond kéréseket is teljesítenek csak azért, mert úgy éreznéd jól magad. Ahol nem személyzet hozza a kávét, hanem kedves ismerősök.

Úgy tűnik, a Contadorban mind többen találják ezt meg, így egyre többeknek a kedvenc kávézója Szolnokon. Ami kiváló alap lehet ahhoz, hogy a Szapáry út üres vagy még kialakítható helyiségeit újabb és újabb üzletek, akár kávézók szállják meg. Mert bár nem illik ide a hasonlat, de leírom: a kis szemét vonzza a többi szemetet. Vagy, hogy passzoljak: a kávé illata sokakat ide csábíthat.

Érdemes engedni ennek a csábításnak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csak a tengerpart hiányzik

A vargányás rizottójukra éppúgy nem találok szavakat, mint a paradicsomlevesnek nevezett élményükre. A pizzájuk meg a legjobb olasz emlékeket hívta elő, már tényleg csak a tengerpart hiányzott. Most még nehezen megközelíthető, pedig sugárútnak kellene vezetnie az Amo la Pizza-hoz.

Hó és vendég lenne jó

A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.

Szerénykedő Bajnok

Magam sem értem, hogy eddig miért nem írtam róla. Egyetlen mentségem, hogy az utcáról nehéz észrevenni, nincsenek kirakatnyi ablakai. Merthogy a Bajnok lényegében a föld alatt van. Ahová azért érdemes leszállni, mert nem a pokol bugyraiba jutunk.

Sokszor jövök

Szaunázni azért jó, mert a kívülállók számára úgy tűnik, mintha csinálna valamit az ember, pedig nem. Tudom, nem pontos a kifejezés, de számomra másfél évtizede a szaunázás egyet jelent a Tisza Szálló Gyógyfürdőjének a felkeresésével.