2025.11.30. (vasárnap)

Ismétlő tablók

Ismétlő tablók

Dátum:

Március végéig akkor is el kell menni a Szolnoki Galéria aktuális kiállítására, ha ott semmi újat nem találunk, csak a korábbi ismereteinket frissíthetjük fel egyforma tablókon. Nyomasztó lesz, de újra szembesülnünk kell mindazzal, ami hét évtizede Szolnokon is megtörténhetett.

Az „Itt lakott… Kiállítás a holokauszt szolnoki áldozatainak emlékére” című tárlatot március 12-én nyitották meg a 115 éve átadott egykori zsinagógában, ami több mint negyven éve Szolnoki Galériaként funkcionál. A március 30-ig látogatható kiállítás a Magyar Holokauszt Emlékév szolnoki eseménysorozatának nyitó rendezvénye. Ha jobban belegondolunk: maga a helyszín is sokat elárul a hét évtizeddel ezelőtti eseményekről. Volt Szolnokon egy közösség, amelyik a város aranykorában gyönyörű templomot építhetett magának, szűk fél évszázad múlva azonban már üres a templomuk, háromnegyed évszázad múlva pedig már nem a hit tere. Hogy megértsük a veszteséget: játsszunk el a gondolattal, milyen lenne, ha ez bármelyik másik templomunkkal történik!

És, ha ezzel a gondolattal eljátsszunk, akkor az „Itt lakott…” kezdetű mondatba is nyugodtan behelyettesíthetjük magunkat, felmenőinket, ismerőseinek, és mondjuk, beleborzonghatunk, hogy milyen lenne, ha egy kiskocsinyi holmival kellene elhagyni az otthonunkat, majd annyival se a városunkat. Mert…? Mert valamilyennek születtünk.

Az „Itt lakott… Kiállítás a holokauszt szolnoki áldozatainak emlékére” kiállítást akkor is meg kell néznünk – és magunkkal vinni rá a gyerekeinket -, ha ez a kiállítás tulajdonképpen nem több mint ismereteink kinagyított könyvlapoknak tűnő tablókon való átismétlése. Belépünk az egykori zsinagógába, majd balra indulva kronológia szerint, kiragadott szemelvények révén követhetjük Szolnok és szolnoki zsidóság történetét. Az első betelepülőtől, a város aranykorán át, a két világháború közötti időszakig. És természetesen szembesülhetünk a vészkorszak helyi eseményeivel, és kapunk egy csipetnyit az elhurcoltak visszatéréséből is.

Az emlékezés, az emlékeztetés és a figyelmeztetés fontossága miatt azt kell mondanom, hogy még egy ilyen rettenetesen egyszerű kiállítás is jobb a semminél. Ha pedig azt jól sejtem az emlékév helyi programfüzete alapján, hogy ezek a tablók a Szolnoki Galériából iskolákba vándorolnak majd tovább, akkor az én elvárásaimnak is messze megfelelnek. És most nem feszegetem hosszasan, hogy mennyivel többet ki lehetett volna hozni egy ilyen kiállításból, mert csak ismét belefutnék az idő, a pénz és a kreativitás fájó hiányába. Tehát a magam részéről rettenetesen örülök, hogy létrejött ez a tárlat.

Ugyanakkor a tartalomra gondolva, nem tudom azt mondani, hogy az utolsó tablóknak nincsenek súlyos hiányosságai. Hetven év után is még csak soroljuk a történelmi tényeket, de nem nézünk szembe a felelősségünkkel. Arctalan, ismeretlenek a szolnoki gettó felállítói és kiürítői. Még mindig valaki mások, akik végignézték a szolnoki utcákon a cukorgyár felé ballagó transzportot. Arról pedig diszkréten hallgatunk, hogy a háború után miként éledhetett fel ismét az antiszemitizmus, és a koncentrációs táborokból 1945-ben visszatérők közül miért választották sokan 1948-ban és 1956 után is inkább a távozást. Mintha a holokauszt szolnoki borzalmai még mindig nem itt és nem velünk történtek volna, mintha az, amiről nem beszélünk, nem létezne.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kettő az egyben

A szolnoki Lila ákác lényegében egy színpadon két előadás, és ezek az azonos cím ellenére csak ritkán keresztezik - szerintem inkább zavarják - egymást. A színészek mindent megtesznek, hogy a rendezői és a közgazdasági igényeket kielégítsék. Szerencsénk, hogy közben vannak remek alakítások.

Ez nem az

"Egeret szültek a nagyhegyek/és a neved szárnyán repülnek" (Halolaj Tribute Band - Ez nem az). Benedek Szabolcs Ez nem Amerika című új regényében nem a Halolaj együttestől "származó" idézetek a legcikibbek. Hanem az izzadságszagú igyekezet az első covid- és metoo zenészregény megírására.

Eső-nevükön nevezve

Vendégposzt: Először csak én sürgettem magamat, aztán a szerkesztők sürgettek. Én meg azt gondoltam, sürgessetek csak nyugodtan, olyan gyilkos lelkiismeret-furdalást úgysem tudtok kelteni, mint amilyent én keltek magamnak. Az őszi Esőről S. Tóth Anikó írt.

Jönnek a szovjetek

Csajka, ZIL, Zsiguli, Ural motorkerékpár és lábbal hajtós Moszkvics. Az ország szinte minden pontjáról várnak régi, szovjet járműveket a június első hétvégéjén, Szolnokon rendezendő veterános találkozóra. Az országban egyedülálló találkozóról, amelyhez börze, kiállítás és túra is kapcsolódik, a kitaláló-szervezővel, Ifj. Kánya Zoltánnal beszélgettünk.