(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. május 12-én jelent meg először.)

Véletlenül bukkantam egy térképen a Pityó utcára, ami a Városmajor utat és a Zagyván átívelő gyaloghíd Scheftsik-telep felőli végét köti össze. Cseh Géza sokat idézett Szolnok város utcanevei című munkájában azt írja, hogy a közterület elnevezésére a hetvenes évek végén került sor. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy egy 1975-ös kiadású térképen – aminek az adatfelvétele minimum egy-két évvel korábbi – már szerepel ez az utca, ugyanakkor a gyaloghíd még nincs rajta feltüntetve. Tehát a magam részéről inkább arra tippelnék, hogy az utca megnyitását a MÁV Kórház építése indokolta, hiszen így nem a főbejárat felől kellett a szükséges anyagokat mozgatni.

A Pityó utcában lévő építmények, a gyaloghíd Zagyván túli csonka rámpájától eltekintve nem túl érdekesek. A folyó felől jobbra találjuk a MÁV Kórház gazdasági bejáratát, majd amellett a kis, ötvenes éveket idéző lakótelep mellett haladunk el, ami az egykori Scheftsik-major helyére épült, és ahonnan egyetlen kapu nélküli átjáró nyílik a kerítésén a Pityó utcára. A másik oldalon talán a Vízművek felhagyott telephelyét találjuk, ami az egyetlen ingatlan lehet, aminek utca-házszám szerint is a Pityó utcában kell lennie. A mellette álló nővérszálló ugyanis a Városmajor utcában van, bár a Pityó utcában lévő kerítésén találtam egy lefestett házszámtáblát. Ami a Városmajor utca felől zsákutca egyetlen közterületet jelző eszköze lehet, ugyanis utcanévtáblát sehol sem találtam.

A Pityó utca jelentőségét nem is a mérete vagy az ott található épületek adják, hanem várostörténeti neve. Pityónak ugyanis a Zagyvának azt az eredeti ágát nevezték, ami nagyjából a gyaloghídnál kanyarodott a MÁV-kórház irányába, majd valahol az autókereskedésen túl érte el a Tiszát. És ez volt a folyó eredeti ága. Ugyanis, ami ma az egykori várat és a Tabánt elválasztja egymástól, az egy mesterséges ág, ami a másik elmocsarasodása után lett a Zagyva végleges és egyetlen medre. Sokan úgy tartják, hogy az egykori Pityó maradványa a MÁV Kórház kertjében lévő kis tó.

A történelmi neve, az utcanévtábla hiánya és a jelentéktelen épületek ellenére a Pityó utca komoly gyalogos és kerékpáros forgalmat bonyolít. Elsősorban azért, mert a szűken vett belváros felé biztosít gyors összeköttetést. Már csak ezért is megérdemelne egy kicsivel több odafigyelést. De gondolom, ha majd a közterületek rehabilitációja a történelmi belvároson túlra is elér, akkor talán ez az utca is kaphat normális kövezetet és közvilágítás, illetve néhány utcanévtáblát.

Avagy, akkor változik majd meg igazán a képe, ha a MÁV Kórház mögötti üres területeken esetleg egy gyógyfürdő épül, ami nemcsak a Damit pótolhatná, de egészen új funkciót adhatna a kórháznak. De a Pityó gyógyfürdőről inkább majd a Szolnokról álmodom sorozatban essék szó.