2025.10.14. (kedd)

Nem érettségi találkozó

Nem érettségi találkozó

Dátum:

A Filmhét vége felé végre Szolnokra is megérkezett a Moszkva tér rendezőjének új filmje. Török Ferenc Senki szigete ezen a héten már megy a Tisza moziban, érdemes rá beülni, ám senki ne keresse benne a rendező első filmjeinek folytatását. Ez már egy másik generáció problémája.

Akik a rendszerváltás környékén érettségiztek, azok szerintem Török Ferenc első játékfilmjeit generációs alkotásokként tartják számon. A Moszkva tér, a Szezon és az Overnight a kilencvenes években, a nagybetűs életbe belépni igyekvők próbálkozásairól, küzdelmeiről és gyötrelmeiről szólnak az éppen átalakuló világ jellegzetes figuráival és környezetével. Török persze azóta más filmeket is készített – például az izgalmas Isztambult vagy az Apacsokat -, ugyanakkor új mozija kapcsán maga sem tagadta, hogy épít a Moszkva tér sikereire. Azaz a reklám miatt sem lehet úgy beülni a Senki szigetére, hogy zárójelbe tennénk a rendező korábbi filmjeit.

Azt azonban érdemes leszögezni, hogy a Filmhét miatt a vidéki mozik elől sokáig elzárt, a héten azonban már a Tiszában is látható Senki szigete nem a mai negyvenes generáció életének újabb lenyomata. Sőt, szomorúan kellett megállapítanom, hogy az ehhez a korosztályhoz tartozó, eddig mindig a csinos, fiatal lányt játszó, ma is gyönyörű Schell Juditra a szerethető nagymama és a bohém fiatalok közötti, kellemetlenkedő középkorú figuráját osztotta a rendező. Persze ebben is zseniális, csak hát itt érzi igazán a negyedszázada érettségizett, hogy elment az idő, már mások a fiatalok, mások a problémák. És bizony Török új filmjében olyan lányok alakítják az ügyeletes jó csajokat, akik a nyolcvanas évek végén születtek.

Talán ezért sem tudom megítélni, hogy a Senki szigete lesz-e a mai húszasok számára olyan generációs alapmű, mint nekünk volt a Moszkva tér. Az vitathatatlan, hogy fantasztikus lenyomatát adja a 2010-es évek Budapestjének. A figurák, a terek, a zenék élvezhető atmoszférát teremtenek, sőt olykor-olykor kacagtató szituációkat hoznak létre. Ebben azonban a rendező mellett elképesztően nagy szerep jut Szecsanov Martin operatőrnek, aki valami elképesztően szerethetőre fotografálta Budapestet. A nagyvárosi környezet ellenére gyönyörű, a film egészéhez nagyon sokat hozzátevő képek sorozatát láthatjuk neki köszönhetően. Ami azt hiszem, nem valósulhatott volna meg a helyszínvadász profi munkája nélkül. Régen éreztem magyar filmnél ennyire, hogy nem véletlenszerűek a helyszínei – holott egy étterem, egy lakás, egy utca bárhol és bármi is lehetne -, hanem nagyon is tudatosan lettek kiválasztva.

Persze feltehető a kérdés, hogy miről is szól Török Ferenc új filmje. Őszintén meg kell mondanom, nem pontosan tudom. A remek színészek – Jakab Juli, Mohai Tamás, Bánfalvi Eszter, Margitai Ági és egy sajnos név szerint számomra azonosíthatatlan gyerekszereplő -, a fentebb dicsért helyszínek és képek, valamint az olykor döbbenetes zenei betétek – elhangzik például az Európa Kiadó Szerelem című remeke is – mellett a történetről tudok a legkevesebbet mondani. Talán azért, mert a könnyű filmek világában az Igazából szerelem által meghonosított modellt – sok apró történet, amelyek a saját menetük vagy a szereplőik miatt keresztezik egymást – alkalmazza. Mindenki éli az életét, és mint a filmben többször feltűnő biliárdban, a találkozó golyókhoz hasonlóan, olykor irányt változtatnak. Aminek a vége hol a boldog vég, hol egy újabb hazugság vagy más álmainak a megvalósítása.

Mindezzel együtt jól éreztem magam a Tisza mozi A termében, ahol a vasárnap esti vetítés ellenére sem egyedül néztem ezt az új magyar filmet. Ami alapvetően szerethető, szórakoztató, kikapcsoló és kicsit még gondolkodtató is. Azt persze nem tudom, hogy lesz-e belőle kasszasiker. És talán nemcsak azért, amit a rendező mondott egy interjúban a Magyar Filmalapra, miszerint filmet már tudnak csinálni, reklámot még nem. A Senki szigete ugyanis elég nagy hírverést kapott az utóbbi hetekben, így semmi esetre sem ez lesz a siker vagy a kudarc vízválasztója. Hanem, hogy megtalálja-e a saját generációját, amihez azért már a rendezőt sem sorolnám.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kórház a város szélén?

Ez is eszembe jutott a Szolnoki Galériában nemrég megnyílt képzőművészeti kiállításról. Amivel kapcsolatban már az elvitte némi időmet, hogy kiderítsem, melyik Sebestyén Zoltán a kiállító. A képeken és a velük élő címeken kívül más információ nincs a helyszínen.

Van egy álmunk és várjuk?

Orbán Ráhel Gustav Klimt műtermében Adele Bloch Bauer helyébe lép című DrMáriás festménnyel csak azért kezdem ezt az ajánlót, hogy hátha többen elolvassák, és még többen megnézik a Nora Art Collection Álomvárók című kiállítását az Agórában, ami persze, nem ezért fontos és értékes.

Hiánypótló lelkesedés

Volt egyszer egy Jászkunság című periodika, amely 1954-2012 között adott teret a megyéről szóló, többnyire tudományos értekezéseknek. Hét esztendeje ugyanezen a címen már csak évkönyv jelenik meg, de az legalább annyira szól Szolnokról, mint a megyéről. Sokszínű kiadvány a hetedik.

Várkonyi staféta

Jó színészek remekül játszanak egy izgalmas, szépen fotografált, jól megírt magyar filmben. A rendező sem hazudtolja meg magát, olykor kikacsint a XIX. századból. Nem kurzusfilm, nem történelmi dráma, hanem olyan mozi, ami miközben büszkeséggel tölt el, szórakoztat is. Kincsem a Tiszában.