Sajnos nem tudom, mikor és kinek jutott először eszébe, hogy a már nem használható gépet ne leselejtezze és kidobja, hanem viszonylag sok munkával kicsinosítsa és kihelyezze a cég valamelyik telephelye elé. Így azt se tudom, hogy az illetőt a különleges marketing lehetősége, vagy a szakmája iránti elkötelezettség vezérelte-e. Mindenesetre gyerekkoromra úgy emlékszem, hogy egy valamire való téesz géptelep, avagy egy magára valamennyire is adó üzem, kicsit is igényes laktanya nem lehetett meg ilyesmi nélkül. Traktorok, zúzógépek, ágyúk, repülők díszítették az egyébként nem túl vidám környéket.
Aztán a rendszerváltással nemcsak a gyerekkorom múlt el, hanem ez a kedves szokás is. Igaz, a kettőnek nem sok köze lehet egymáshoz. Mindenesetre számomra ma is öröm, ha ilyen tárgyakra bukkanok. Szerencsére néhány még Szolnokon is akad.
A legismertebb talán az Ady Endre úton, az egykori olajos székház tövében, a sövényen túl látható. Nem vagyok szakember, de ezt hiszem, valamilyen kőolaj vagy földgáz kitermelő eszközről lehet szó, amilyenből jó pár évtizede még a környéken is bólogatott néhány. Ha jól emlékszem, ezt nem sokkal a székház átadása után helyezték oda, amin akkor senki sem csodálkozott. Azt nem tudom, hogy mi a helyzet a szolnoki olajbányászattal – ahogy a toronyházat elnézem, nagyon már nem hasíthat -, a szoborrá lett gépet azonban nagyon szépen gondozzák. Kár, hogy nincs körülötte valami felirat, pedig érdemes lenne elmesélni, hogy egykor milyen jelentős volt Szolnok életében az olajipar.
Körülbelül annyira, mint néhány évtizeddel azelőtt a tiszai hajózás. Amiből mára sajnos nem sok minden maradt, maximum a Béres sétány belvárosi híd felőli végén az a fekete horgony, amit vagy három évtizede helyezhetett ki az akkori Vízügy. Itt is milyen jó lenne legalább egy tábla arról, hogy mit is jelentett Szolnok életében a tiszai hajózás, amikor a folyón még több árut mozgattak, mint sínen vagy közúton.
Sajnos nincs róla fotóm, de szorosan a témához kapcsolódik az az ugyancsak szépen kicsinosított hajómotor, amit a sétány túlsó végén, a vízirendőrség bejáratánál – sajnos az ajtón túl – lehet látni. Nem akarok hülye hasonlattal élni, de az a motor a maga nemében van olyan fontos, mint a vasútállomáson álló 424-es, amit ugye szintén sorolhatunk ebbe a kategóriába. Ahogy az EON – egykor Titász – telephelye előtt álló több évtizedes, nagyon szépen megóvott, fehér, fém villanyoszlopot is.
És, hogy az ipari eszközök bemutatása nemcsak a múltban volt fontos, arra a legjobb példa a Szolmet telepének a bejárata a Mártírok útján. Ami mellett az a hatalmas markoló kanál látható, és azt hiszem, azt akarja jelezni, hogy a cég ilyenek gyártásával is foglalkozik. Remek cégér.
