Először egy levél

A „Három kaputorzó” című írásodhoz fűzném némi múltbéli ismeretemet.

A magyar utcai sörpalackozó (Kőbányai) emlékezetem szerint legalább 1972-ig működött. Én 1968-1972-ig jártam a Verseghy gimnáziumba, és amikor az osztálytársaimmal lyukas órán arra mentünk, mindig láttunk sörös teherautókat ki-bejárni. De az is lehet, hogy később szűnt meg a sörpalackozó, amikor a 80-as évekbe felépítették a K&H bankot.

A KSM szerintem nem más, mint a Kőbányai Sör- és Malátagyár rövidítése.

A papírgyári torzó az a II. Világháború előtti Bakai fa és építőanyag kereskedés bejárati kapuja volt. Édesapám is dolgozott nála egészen a bevonulásáig. Bakai bácsival édesapám még a hatvanas években találkozott. Az államosítás után Tüzép telep lett. Amikor a Temető utat négy sávra szélesítették (kb. 1993.), akkor szűnt meg. Érdekes, hogy a buszmegállót, ami előtte volt, tán még a 90-es évek első felében is Bakai megállónak nevezték, és a busz hangos bemondójába is így mondták be.

Csicsman György

A Facebook-on működő Szolnok a múltban csoport vezetett el Imre Lajos, ugyancsak a Magyar utcai kapukat mutató bejegyzéséhez.

„A Magyar utcában áll ez a két kapuoszlop, ott, ahol a csúnya Árkád-épület folyosójára lehet bemenni. A hordó alakú zászlótartó, és a beugró részben csendesen romladozó hordóvégek hirdetik, hogy itt volt valamikor a Kőbányai Sörgyár szolnoki palackozó üzeme. Ez volt a bejárat, a telep benyúlt az egykori Tiszti Klub és a Nerfeld-palota mögé. Nem tudom, mikor szűnt meg, gondolom akkor, mikor ezt a területet kezdték rendezni. 1978-ban még biztosan működött, voltunk itt üzemlátogatáson, mint biológia-tagozatos osztály.”

És valaki felhívta a figyelmemet Kaposvári Gyula 1984-ben megjelent, Szolnok képekben című könyvének 91. oldalán, ugyancsak a két torzóra vonatkozó megjegyzésére.

A Magyar utca és a Kossuth tér torkolatát lezáró 77 lakásos társasház kapcsán a következőket írja:

„A Szolnoki Tervező Iroda (szerintem Szolnok Megyei Tervezővállalat – a szerk.) szakemberei – akik akkoriban a főtér minden új épületét tervezték – megtalálták a szerencsés megoldást az „Árkád” esetében is. A két benyúló szárny pedig a Magyar utca jellegzetes építési szokásait, beépítési magasságát veszik figyelembe. Megfigyelhető, hogy milyen szerencsésen kötődik a Kós Károly-féle magyar szecessziós stílusban emelt lakóházhoz. Ha a két épület közötti otromba kapuoszlopok eltűnnek, hangulatosabbá válik az Árkád presszó előterében kialakított terasz is színes napernyőivel. Jobban is csatlakozik majd a Centrum-sarok építésével kialakított, a belső udvart sétáló utcává, intimebb kereskedelmi góccá alakítani szándékozó megoldással.”

És még egy, talán érdekes információ. A város kereskedelmi életét a hetvenes években ismerő olvasó úgy emlékszik, hogy a kapuk mögött működő sörpalackozó irodái a szép régi épületben működtek. Az egészet pedig annak az embernek a fia vezette, akié az államosítás előtt az itteni sörgyár volt.