(Nyári ismétlés. Ez a cikk 2015. január 9-én jelent meg először.)
Hozzátéve, hogy Szolnokon 1894 és 1950 között volt Deák Ferenc utca. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a kiegyezés után megyeszékhellyé váló és fejlődésnek induló városban természetes lehetett, hogy az 1876-ban elhunyt politikusról – feltételezem, nem az 1706-ban a szolnoki várat felgyújtató, Rákóczit szolgáló kapitányt akarták így megörökíteni – közterületet neveznek el. Még akkor is, ha azért a XIX. század végén lehetett némi huzakodás, meg magyaros vitatkozás afelett, hogy valakihez inkább a száműzött Kossuth Lajos – és a szabadságharc eszméi – vagy éppen a reálpolitikus Deák Ferenc állt-e közelebb. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy bár Szolnok felemelkedése egyértelműen a kiegyezésnek köszönhető, az 1890-es években Kossuthnak nagyobb tábora lehetett a városban. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a város főterét, az addigi Piacz teret még életében Kossuthról nevezték el, míg Deák, csak egy onnan nyíló mellékutcát kapott két évvel később.
A több mint fél évszázadon keresztül Deák Ferenc nevét viselő közterület a Kossuth tér keleti végétől, a mai könyvtár sarkától indult. Néhány házzal lentebb, a Hajnal (ma már nem létezik) és a Tófenék utcák kereszteződésénél enyhén nyugatnak fordult – nagyjából a mai nyugdíjas ház alatt -, hogy aztán Horánszky Nándor utcánál érjen véget, valahol az Ady Endre úti tízemeletesek közötti parkolók helyén. Tévedés ne essék, a Deák Ferenc utca megszűntetését nem a Szolnok belvárosát érintő nagy építkezések indokolták. Sokkal inkább az immár tanácsi rendszerben működő szocialista város nagy utcaátnevezési lendülete.
Bár legyünk igazságosak, és itt mindjárt tegyük hozzá, hogy a Deák Ferencről való elnevezés is már átkeresztelés volt. Mert, mint Cseh Géza Szolnok város utcanevei című alapművében olvashatjuk, 1863 és 1894 között Fehér Ló utca volt ezen közterületünk hivatalos neve. Ami pedig ugye arról a híres szolnoki fogadóról kapta a nevét, amely a mai könyvtár helyén állt az 1880-as évek végéig, és ahol állítólag V. Ferdinánd császár, Kossuth Lajos és Széchényi István is megfordult. A Fehér Ló és később a Deák Ferenc utca pedig nemcsak a fogadóról, majd az 1891-ben felépített Pénzügyigazgatóságról volt nevezetes, hanem a téli halpiacairól is.
Őszintén megmondom, nem igazán értem, miért éppen Deák Ferenc esett az 1950-es átnevezési hullám áldozatául. Merthogy tevékenységét és személyiségét nem kérdőjelezték meg a legvadabb szocialista időkben sem. Ráadásul a szűken vett belvárosban is nagyon sok olyan, nem személyhez kötődő vagy kevésbé helyi vonatkozású utcanevet lehetett volna találni, amit Tisza Antalra keresztelhettek volna.
Ahogy azt sem pontosan értem, hogy az elmúlt negyedszázad újabb közterület átkeresztelései közben, miért nem merült fel, hogy Deák Ferenc visszakapja a régi helyét, vagy valahol Szolnokon utca viselhesse a nevét. Így például akkor sem, amikor 2013-ban az egyébként a sztálini tisztogatás áldozatául esett, szolnoki születésű Tisza Antal helyét Sarkady László vette át e rövidke, és immár negyedik nevén ismert közterületünkön.