2025.10.14. (kedd)

Maszekok dicsérete

Maszekok dicsérete

Dátum:

Az Album rovatban jelent meg két hete a Létezett szocializmus című írás egy 1975 körül, a Várkonyi téren készült fotó apropóján. A képen látható "reklámra" néhányan reagálta.

A Szabó Mihály által készített fotóra véletlenül vagy szándékosan rákerült a Tip-Top autóműszaki kereskedés, erkélyre kifeszített reklámja is, amire szinte azonnal reagáltak néhányan.

 

P. Ferenc: Bíróné volt az a maszek autóalkatrész kereskedő.

 

Á. István: A legjobb és legtisztességesebb alkatrész-kereskedő volt annak idején. Mindenhez volt minden, és még értett is hozzá.

 

B. Endre: Hátul egy garázsban ugye?

 

K. Lajos: Ez így igaz, a legjobb volt Szolnokon.

 

Sz. János: Bizony, vettem én is ott nála néhány dolgot, korrekt volt.

 

I. Lajos: Az írásban megemlített autósbolt tulajdonosa Bíróné Marika néni volt. Mindent tudott az autóalkatrészekről, és szinte mindent be lehetett nála szerezni. Bíróné, Kézér, Ádámék, Nagy Öcsi… Megkerülhetetlen nevek voltak minden autós számára. Kézérék boltja utoljára a Petőfi utca elején volt, utána egy kis élelmiszerüzlet nyílt a helyén. Hogy most mi van ott, nem tudom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tassi Sándor az állomásnál

Két héttel ezelőtt három MTI kép megfejtéséhez kértem segítséget. A konflisos kép azt hiszem, megoldódott. A másik kettő, talán mert sokan csak a Facebook bejegyzést nézték még nem. Segítsenek!

Márciusi reakciók

A harmincas évek szolnoki bérautóinak immár a rendszámát is tudom. Köszönhetően annak, hogy a blogSzolnok márciusban megjelent mintegy 25 írásához több hozzászólás is érkezett. Korrigálnom is kell.

A „kőolajos” háza

Az Album rovat "Kőolaj és hot-dog" című írásához érkezett egy nagyon alapos olvasói hozzászólás, ráadásul remek képekkel. Emlékek egy cégről és néhány épületről.

Híd emlékek

A Kolozsvári-hídról szóló cikk kapcsán érkezett egy fontos pontosítás. És néhány kedves emlék. Meg két megjegyzés, hogy talán nem volt felesleges írni a hídról.