Valamikor decemberben hosszasan fel volt állványozva a Városháza főhomlokzata. Akkor azt gondoltam, hogy a 130 éves épület további csinosítását végzik. Jó pár hete eltűnt az állvány, és eddig azért nem írtam a munka eredményéről, mert azt reméltem, ideiglenes megoldás született, amit hamarosan eltávolítanak. Mivel azonban bő hónapja a helyén van a díszterem ablakai és tetőzet közötti bádog förmedvény, kénytelen vagyok szóvá tenni a dolgot.
Szerintem ilyen munkát végezni, átvenni és kifizetni a város első házán nem lehet olyan településen, amelyik büszke akar lenni a múltjára és az épített örökségére. Vagy lehet, de akkor a megrendelő, az átvevő és a kifizető számára a Városháza nem jelkép, hanem egy halom kő és malter, ami egy irodaházat fog közre, elválasztva a benti okosakat a kinti hülyéktől.
Nem tartom kizártnak, hogy a díszterem fölött lévő stukkók vagy a vakolat az elmúlt években meglazult, és balesetveszélyessé vált. Bár ebben az esetben fel kell tennem a kérdést, hogy a talán egy évtizeddel ezelőtti teljes felújítást ki és milyen színvonalon végezte el. Persze elfogadom, hogy az évekkel ezelőtti gyatra munka okainak a feltárása nem tartja a helyén a lehulló épületdarabokat.
Ám, ha a balesetveszély elhárítása volt a cél, akkor is értetlenségemnek kell hangot adnom, hogy miért ezt a bádogozó megoldást választották. Még ha az időjárás vagy a pénzhiány miatt – a magam részéről egyik indokot se hiszem el – nem is az azonnali renoválás mellett döntöttek, akkor is lehetett volna valami diszkrét, ideiglenes hálóval dolgozni. Újítottak fel ebben az országban csak az elmúlt négy évben is néhány jelentős állami műemléket, biztos adtak volna tippet az ottani megrendelők és kivitelezők.
Ráadásul nem szakemberként, csak az elképesztő bádogozást immár hetek óta megérteni próbáló szolnokiként azt kell mondanom, értelmetlen munka lett kifizetve. A bádogozás alá ugyanis körbe be lehet látni, azaz, ha valami le akar esni, az le is tud. Továbbá olyan az egész, mintha az anyag vagy a kedv fogyott volna el, hiszen a szélek nem lettek eldolgozva, így egy kis vihar, és már a Kossuth tér kövén van a díszítés. Mindezek tetejébe olyan ronda, hullámos munkát végzett a kivitelező, hogy emiatt úgy néz ki szemből a Városháza, mintha füles fejpántot kapott volna.
A Városháza elcsúfított főhomlokzata alatt legalább havonta egyszer bemennek a választott képviselőink. A tisztségviselők meg a hivatalnokok pedig talán naponta. Tényleg senkinek nem tűnik fel, vagy nem fáj a Városháza megalázása? Tényleg ez Szolnok?
A döntéshozók ne vegyék a szívükre, de ha ez így rendben van, akkor megértem, hogy miért lehet a Szapáry úti régi házakat műfallal elrondítani, mit keresnek az Ady Endre úton évtizedekkel ezelőtt kint felejtett hirdetőtábla-keretek, a legszebb köztereinken lassan szétmálló beton virágtartók, miért úszik hétvégenként szemétben a belváros, lehetnek évekig összetört járdák az elbontott házak előtt. Soroljam?
Alig egy hónap múlva, a Szolnoki csatára emlékező, Európában is egyedülálló módon belvárosban rendezett hadijátékok idején így fogadjuk a Kossuth téren a turistákat? Kommunikációból élek, nagyon sok mindent úgy meg tudok magyarázni, hogy még én is elhiszem. Ám ebben az esetben jobban örülnék, ha nem a magyarázkodás következne, hanem valami nagyon gyors és esztétikus megoldás.
Mert az a ház az én házam is, tehát közöm van hozzá!
