Ha viszonylag gyorsan szeretnék megtudni, hogy 2006 és 2014 között milyen jelentősebb, kulturális események voltak Szolnokon, akkor ne tegyenek semmi egyebet, mint üljenek neki a Kultúra Barátai Nyugdíjas Egyesület naplóinak, amelyek jelenleg a Verseghy Könyvtár első emeletén vannak kiállítva. Tévednek, ha azt gondolják, hogy a világháló segítségével gyorsabban összeszedik az összes kiállítás, könyvbemutató, irodalmi est, koncert és még ki tudja mi minden pontos helyét, idejét és programját. Arra meg esélyük sincs, hogy mindezekről személyes hangvételű élménybeszámolót is találjanak. A megfogható, eredeti belépőkről és szórólapokról nem is beszélve. Ráadásul biztosak lehetünk abban is, hogy az egyesület hat naplójában összegyűjtött események nem kis hányadáról – krónikás híján – szinte semmit nem őriz a mindentudónak gondolt világháló. Az a minimum, hogy helytörténeti kincsesbányának nevezzük ezeket a naplókat, amelyek, ha jól tudom, bekerülnek majd a könyvtár ilyen jellegű gyűjteményébe.
Persze tegyük hozzá, harmincöt alatt alig érthető, hogy mi értelme van az ilyen naplóknak, miért ír – pontosabban szerkeszt – valaki ilyeneket. Viszont mindazok, akik a rendszerváltás előtt legalább kisdobosok voltak, pontosan tudják, miként kellett egy őrsi-, raj-, csapat- vagy brigádnaplót vezetni. És most tekintsünk el az ideológiai maszlagoktól. Azok a régi naplók – kiváló kordokumentumként – pontosan megörökítették egy-egy közösség közösségi – tehát személyesen és nem virtuálisan megélt – programjait, amelyek többsége igenis kulturális jellegű volt. Ami lehetett nyűg, és lehetett szórakozás is. A Kultúra Barátai Nyugdíjas Egyesület e régi naplókészítés hagyományait felelevenítő kötetei azonban egyértelműen tükrözik, az egyesület tagjai számára mindaz, amit megéltek és megörökítettek, igazi szórakozás volt.
A precíz pontossággal, írógéppel és kézzel írt (!) feljegyzésekből, hagyományos fotókból, számtalan kisnyomtatványból és relikviából szerkesztett naplókat szívesen ajánlom az éppen, vagy még jócskán nyugdíj előtt állóknak is. Lapozzanak bele, mert mintát kaphatnak arról, miként lehet értelmesen eltölteni a nyugdíjas éveket! De rájöhetnek arra is, hogy aktív korukban hány helyre nem jutottak el, mi minden maradt ki a munkás hétköznapok okán az életükből. Ha tetszik, tekintsék ezeket a vaskos köteteket egyfajta bakancslistának. Mert ott van bennük, hogy mi mindent kellene még bepótolniuk.
Tudom, anakronisztikusan hangzik egy netes blogon, de őszintén be kell vallani: szélbe szórt por minden mondatom és képem a Kultúra Barátai Nyugdíjas Egyesület naplóihoz képest. Kétségem nincs afelől, hogy az ő feljegyzéseiket még évtizedek múlva is kézbe veszi majd valaki, miközben mindaz, amit én elkövetek, elvész az elektronikus információk végtelenében.
Így elmondhatatlanul irigy vagyok a hat napló készítőire, és a bennük megörökített programok résztvevőire. Remélve, hogy még nagyon sokáig az lehetek!
