2025.08.27. (szerda)

Évad végi jutalom

Évad végi jutalom

Dátum:

Igen, ilyen könnyed, nyári bohózattal kell zárni az évadot, ha a következő év bérleteit mielőbb el akarja adni egy színház. Főleg, ha mer kockáztatni, és bízik a színészeiben, hogy azok lubickolni fognak a klasszikus francia vígjátékban, illetve a közönségében, hogy vevők lesznek minderre.

Etienne nem lát, Etienne nem hall, Etienne nem mond semmit. Valahogy így hangzott a mondat Hernádi Judit szájából húsz évvel ezelőtt a szolnoki Osztrigás Miciben, amivel a francia Feydeau bohózatában, a minden lében kanál és kicsit ütődött komornyiktól elvárt viselkedésre utalt. A Szigligeti Színház idei utolsó bemutatójának első pillanataiban ugrott be ez az emlék. Elsősorban nem azért, mert ugyanannak a szerzőnek egy másik színpadi vígjátékát állították most színre, hanem mert Mészáros Pulcher István ezúttal is hasonló karakterű komornyikként jelenik meg, és a nézőtérre kibeszélve indítja útjára a tévedéseken, félreértéseken és kegyes hazugságokon alapuló vérbő komédiát.

Ami a színpadra lépő társulati tagoknak igazi jutalomjáték. Az előadás motorja az országban sokfelé, sokféle karaktert játszó Járai Máté, aki már-már Latabár Kálmánt idéző módon csetlik-botlik a számára egyre kellemetlenebb, a nézőket viszont remekül szórakoztató jelenetekben. Mint egy szépen feldíszített karácsonyfára a díszek, úgy kapaszkodnak játékára méltó partnerként a többiek. Akik bár látszólag könnyed vígjátékban lubickolnak, komoly színészi teljesítményt nyújtanak azzal, hogy a poénhoz nélkülözhetetlen végszavak és jelenések mind a három felvonásban precízen a helyükön vannak. Amihez azért nemcsak a nevettetés XIX. századi királya, hanem a szövegével ma dolgozó Molnár László rendező is kellett.

Azt hiszem, kétség nem férhet hozzá, hogy ha lenne Szolnokon az „Évad színésze” kitüntetés – kár, hogy nincs -, akkor az utolsó premiert követően azt Gombos Juditnak kellene adni, aki ezúttal savanyú asszonyságként igyekszik pokollá tenni veje életét, miközben női főszereplőt csinál a mamából, aki akár jelentéktelen is lehetne. A korábbi alakításai alapján, és mintegy megelőlegezve az új szerepet, nem véletlen, hogy a főpróbán az ő belépője volt az egyetlen, amit taps fogadott. Még semmit nem csinált, csak megállt az ajtóban, grimaszolt egyet, és a közönség már tombolt. Ami lehet, hogy minden kitüntetésnél többet ér egy színésznőnek.

A tapsrend jól mutatta, hogy a közönség hálás tud lenni a könnyed, kikapcsoló nevettetésért, amihez a többiek is hozzátették a magukét. Barabás Botond szerethetően hozza, az ilyen francia komédiákban nélkülözhetetlen karaktert, a felszarvazott és felszarvazó, ámde kicsit vaksi férjet. Miként Horváth Gábor is a piócaként ragadó, kellemetlen, de a hazugságokhoz szükséges alakot. Molnár Nikolett butuska szendéje ugyancsak a helyén van, még akkor is, ha szerepénél fogva ezúttal nem ragyog. Ahogy Kertész Marcella is profin oldja meg a neki sajnos skatulyának számító könnyű nőcskét. Igazán sajnálom, hogy Jankovics Annának, Lugosi Claudiának és Sárvári Diánának csak nyúlfarknyi szerepek jutnak, pedig sokat hozzá tudnának tenni a szórakoztatásunkhoz.

De bízzunk benne, hogy jövőre, az egyébként kifejezetten ígéretes kínálatban, nekik is több alkalom jut olyan jutalomjátékokra, mint amit a többiek kapnak a mostani évad végén A női szabóban.

(A fotók a Szigligeti Színház oldaláról valók.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szép nyári nap

Remek nyári program lehet, főleg ilyen hűvös, olykor esős időben is. Szolnokról szűk másfél óra alatt kényelmesen elérhető autóval. Ráadásul az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark akkora, hogy sosincs tömeg. Viszont egy napot rá kell szánni.

Maradj otthon mozi: Vissza a késő Kádár-korba

Eperjes Károly legjobb filmje az 1986-ban bemutatott, rendkívül béna és a film lényegét sem kifejező című Visszaszámlálás. Eperjes, Ozsda Erika, Bezerédy Zoltán és egy bizonyos Dekleva Jenő hatalmasat alakítanak Erdőss Pál filmjében. Talán mert arról a korról és a kínlódó kisemberekről szól.

Irigyelt látvány

A miskolci Lézerpont Látványtár nemcsak azért kihagyhatatlan, mert különleges gyűjteményeket őriz, hanem mert megmutatja, miként lehet újrahasznosítani egy szocreál épületet és milyen az, amikor valaki vérbeli gyűjtő és meg akarja osztani másokkal is a kincseit. Nézzék meg, ha arra járnak!

Boldogít vagy sem?

"Ha egyszer ötösöm lenne a lottón, biztos, nem így csinálnám." Szerintem a Prah nézőinek többsége ilyesmi gondolattal fog kijönni a Szín-Mű-Hely előadásairól. Pedig abban, amit Spiró György megírt, Márkó Eszter megrendezett illetve Mészáros István és Gombos Judit eljátszott, más is van.