Amit ma a vasúti sínek, a Bajcsy és a József Attila utcák illetve a Baross által közrefogott háromszög alaprajzú területen – sarkai az Eötvös tér, a Kolozsvári úti felüljáró és a Jubileum tér – találunk, lényegében a hetvenes években megalkotott városrésze Szolnoknak. Nem túlzás önálló lakótelepnek nevezni, hiszen mindazzal rendelkezik, ami az ilyen urbanisztikai egységeket jellemez: egységes rendezési tervet követve, típustervek alapján épített házgyári lakások, közöttük szociális szolgáltató egységek. Holott az úgynevezett Nagyváros – Szolnok hatodik kerületének – északi része jóval régebb óta lakott. Valószínűleg a vasútállomás 1857-es áthelyezés után indulhatott fejlődésnek, és lett bő száz év alatt a település egyik kertvárosias, jórészt földszintes házakból álló területe, északi szélén a Baross utcai iskolasorral, keleten pedig a terjeszkedő vasúttal.
Az állomás és a MÁV kiszolgálása miatt viszonylag sok vasutas és állami tisztviselő lakhatta a második világháború előtt, akiknek sorsát a városrésszel együtt az 1944-es bombázások pecsételték meg. Az állomás elpusztítását célzó bombázásoknak ugyanis óhatatlanul a környék utcái is áldozatául estek. Bár felújításuk a háború után megtörtént, az már az ötvenes években nyilvánvaló volt, hogy a régi állomást és környékét át fogják építeni. A tervet ugyan egy időre megakasztotta az ötvenes évek pénzhiány és a forradalom, azonban a hatvanas évek második felére egyértelművé vált, hogy a környékből semmi sem marad. Nagyjából 1975-re el is tűnt minden régi ház és utca.
Ha sínek felől a városközpont felé haladva számba vesszük az eltűnt közterületeket, akkor a Lehel utat kell először említenünk. Ez annak idején az Abonyi és a Baross utcákat köthette össze, és az 1927-es várostérkép tanúsága szerint csak páros oldala volt. Török Ferenc olvasómtól származó információk alapján valószínűsítem, hogy ebben az utcában is ugyanúgy a vasutas kolónia házai állhattak, mint a vele párhuzamos báró Jósika páratlan oldalán. Úgy tippelem, hogy az utca helyén ma nagyjából a Jósika mögötti garázssor állhat. Az Abonyira való kijárása a felüljáró korszerűsítésével, azaz a 4-es főút szélesítésével szűnhetett meg, ami a később Bajcsyra keresztelt úttal párhuzamos Vidra utcát is eltüntethette a térképről. Ez egy rövid kis utca volt a Jósika és a Lehel között, ma hivatalosan a Véső út egyik vége, bár garázson, víztornyon és egy elhagyott felvonulási épületen kívül nem találni ott semmit. Érdekessége viszont, hogy 1926-ban már ezt a nevet viselte, miközben a XIX. század végén Vidra köz és Vidra tér is volt Szolnokon. Cseh Géza sokat idézett könyvében azt írja róluk, hogy az elnevezés családnévből származtatható.
A város közlekedése szempontjából az egyik legfontosabb döntés lehetett volna a belvárost elkerülő körút kialakítása, ami már négy évtizede is lényegében a mai Bajcsy és József Attila kereszteződéstől a Nagy Imrén, a Mátyás királyon és a Szántón keresztül a Szolnok Ispán körúton át érhette volna el a tiszai átkelőt. A feltételes mód annak szól, hogy bár a hetvenes évek közepén a Dr. Csanádi György körút – ma Nagy Imre – elkészült, a 4-es belvároson történő átvezetése miatt lemondtak a körútról, ami csak a kétezres években épült ki. Pedig, ha más döntés születik, talán ma nem így néz ki a belváros.
A Csanádi körút és környéke kialakításának négy régi utca és körülbelül száz ingatlan esett áldozatul. Eltűnt a Kinizsi utca, ami már 1926-ban viselte Mátyás király törökverő vitézének a nevét, és akiről az elmúlt négy évtizedben már nem nevezett el Szolnok közterületet. Ugyancsak megszűnt a Sas utca, ami a Kinizsivel nagyon érdekes U alakot alkotott úgy, hogy mindkettőnek csak az Abonyi útra volt kijárata. A korabeli szóhasználattal élve, szanálták a Család utcát is, ami a Balassi Bálint út folytatása volt a Jósikáig. Olyan régi utcáról van egyébként szó, amelyet már 1894-ben – Szolnok első nagy közterület elnevezésekor – említenek, sőt a mellette lévő, szintén szanált Könyök utca 1926-ig a Kis Család nevet viselte. A hetvenes évek közepéig használt Könyök név egyébként az utca érdekes, majdnem derékszögben megtört alakjára utalhatott.
A vasútállomás, a Jubileum tér és a József Attila lakótelep felépítésével a Dr. Csanádi György – egykori közlekedésügyi miniszter, egyetemi tanár – körúton csak a Bálvány és a Dr. Bácsi János utcákat nem érintette. Igaz, a Bálvány csak 1936-ban jött létre, ám háború előtti házaiból egy sem maradt. Ugyanez igaz a volt megyei tiszti főorvosról elnevezett utcára, ami később Tóth Ferenc nevét, ma pedig Szathmári Józsefét viseli, és csak a Baross felé van kijárata.
