2025.10.14. (kedd)

Felvonulók hagyták

Felvonulók hagyták

Dátum:

(VAKÁCIÓ) A szocialista városépítések nélkülözhetetlen kellékei voltak az úgynevezett felvonulási épületek. A többnyire fából épült házakat ideiglenesnek szánták, ám a legtöbb esetben az építkezések befejezése után, új funkciót kapva a helyükön maradtak. Szolnokon is áll még néhány "örök darab".

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. május 19-én jelent meg először.)

A felvonulási épület vagy építmény – ha nem is mindig így hívták őket – régóta velejárója az építkezésnek. Bizonyos dolgokat ugyanis nem érdemes naponta a helyszínre szállítani, jobb ott tárolni, illetve szükség esetén a munkásoknak is be kell húzódniuk valahová. A családi ház építésénél kis bungaló kerül a kert végébe, a nagyberuházásoknál pedig akár egész „települést” is felhúznak felvonulási épületekből. Az elmúlt évtizedek legszembeötlőbb változása, hogy míg a rendszerváltás előtt a nagyobb építkezéseknél előre gyártott elemekből faházakat építettek, addig utána, és főleg napjainkban, mobil konténerekből rakják össze a szükséges kiszolgáló épületeket.

A konténerek, illetve korábban a guruló faháznak tűnő lakókocsik esetében ugyanolyan egyszerű volt az eltávolítás, mint a telepítés. A nagy szocialista beruházásokra – lakótelepek, iskolák, utak vagy gyárak építése – azonban inkább a betonalapra épített, különböző méretű faházak voltak a jellemzőek, amelyeket nemcsak telepíteni, de elbontani sem volt könnyű. És ez utóbbi miatt vált szinte gyakorlattá a rendszerváltás előtt, hogy az ideiglenesnek szánt épületek – olykor végtelen – fennmaradási engedélyt kaptak. Amiben persze közrejátszhatott az is, hogy 1989 előtt úgy tűnhetett, mintha soha nem lenne elég semmilyen épületből. Iskolából, boltból, szociális intézményből és irodából se tudtak – főleg időre – eleget építeni, így szerintem a legtöbb esetben fel se merülhetett ezeknek a beruházásokat kiszolgáló faházaknak az elbontása. Amelyek így sok helyen a városkép részei lettek és maradtak.

Számomra a legemlékezetesebb ilyen felvonulási épület sokáig az Ady Endre úton, a mai Szolnok Pláza helyén állt. Ha nem tévedek, az új városközpont kivitelezése miatt húzhatták fel, valamikor a hetvenes években. Hogy az építkezések végeztével, bő húsz éven keresztül mi volt benne, nem tudom. Létét is csupán a városról 1975-ben kiadott könyv hátsó borítóján lévő légi felvétellel tudom bizonyítani (2. kép).

Ugyancsak egy Szolnokról szóló könyvben – igaz legalább tíz évvel későbbi kiadásúban – bukkantam a Széchenyi lakótelepen álló három felvonulási faházra (1. kép). Úgy tippelem, hogy a lakótelep építésének korai szakaszában kerülhettek a mai tornacsarnok elé, és talán a kilencvenes években tűntek el. A Szecska régi lakói talán meg tudják mondani, hogy végig felvonulási épületnek használták ezeket, avagy fennállásuk utolsó éveiben valami más működött bennük. Lehet, hogy tévedek, de mintha valamilyen egészségügyi szolgáltatás, illetve a közművek irodái lettek volna bennük.

A még ma is álló, ám funkciót váltott felvonulási épületek talán legismertebb szolnoki példája ugyancsak a Széchenyi városrészben található (3. kép). A vasúti aluljáró után, kis túlzással a víztorony tövében áll. Azt nem tudom, hogy a lakótelep első ütemének építését már szolgálta-e, avagy csak a víztorony építése állították fel, viszont úgy rémlik, legalább két évtizede sportolók használják. Legalábbis az egyik részét. Pontosabban, a körúthoz közelebb eső, nagyobb faház egy részét, mert mögötte is áll még egy kisebb, ma már üres építmény.

Kevesebbeknek lehet ismerős az a minimum negyven, de akár ötven éves két faház, amelyeket a Fiumei úti iskola és a Várkonyi téri házak fognak közre (4. kép). Szerintem az iskola és a Várkonyi tér építése miatt telepíthették ide őket a hatvanas évek végén, hogy aztán a tizennyolc emeletes felhúzását éppúgy kiszolgálják, mint a hajdani Kun Béla körút létrehozását. Ha nem tévedek, akkor a hetvenes évek végén kaphattak új funkciót. Hogy pontosan mit, azt a közelben élők tudják megmondani, én csak a mai állapotukat tudom rögzíteni. Az iskolához közelebb esőben szociális intézmény működik, míg a távolabbi már üresen áll. Ennek megfelelően a lekerített telek egyik fele gondozott, míg a másik erősen elhanyagolt.

Lehet, hogy tévedek, de más szerkezete ellenére a funkciót váltott felvonulási épületek közé sorolnám a Kolozsvári felüljáró Jósika út felé eső tövében álló, jelenleg éppen eladó épületet (5. kép). A többihez hasonlóan ezt is palatető fedi, oldalfalai azonban nem fa elemekből, hanem valami másból készültek. Emlékeim szerint hasonló szerkezetű épületek elsősorban ipari területeken álltak.

Persze lehet, hogy ez utóbbi kilóg a sorból. Miként az is, hogy Szolnok területén még máshol is fel lehet fedezni funkciót váltott, elhagyott vagy még ma is használt, régi felvonulási épületeket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Évfordulók 2021 (2.): Szolnoki szolgáltatások

Bármilyen meglepő, de az új, azaz a mai szolnoki vasútállomás első kapavágást szinte napra pontosan 65 évvel ezelőtt tette meg az akkori közlekedésügyi miniszter. De azért a város villamosításának 125 és a közösségi közlekedésének 100. évfordulójára is érdemes lesz emlékezni idén.

Szubjektív 2021

Páratlan év volt. Hogy mire fogunk emlékezni 2021-ből, azt majd a jövő dönti el, hisz még sok mindent más megvilágításba helyezhet. Az év utolsó előtti blogbejegyzésében nagyon szubjektíven megpróbálom összeszedni, hogy számomra, Szolnokon, mik voltak, amik az óévből talán megmaradnak.

Hol sírjaik domborulnak

(NYI) Közvitézek, tüzérek, honvédek, sőt még egy árkász is nyugszik a szolnoki új vagy külső református temetőben. A legfiatalabb nem volt 18 éves, a legidősebb pedig ötven, amikor hősi halált halt az első világháborúban. Aminek még mindig, akár ezen a helyen is emlékezhetnénk a centenáriumára.

bSZ2011: Egyetlen bauhaus

A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.