2025.11.30. (vasárnap)

Elfelejtett asztalok 2.

Elfelejtett asztalok 2.

Dátum:

Másfél hónapja írtam a szolnoki lakótelepeken pusztuló pingpongasztalokról. Néhányan reagáltak, valaki pedig egy másik sport elfelejtett asztalaira hívta fel a figyelmemet.

K. Zsolt: A mi házunk előtt is volt ilyen betonasztal. Amihez hol a nagyobb srácok, hol meg a fateromék nem engedtek oda, mert ők ütögettek. Aztán középiskolásként már nem is akartunk pingpongozni, mert inkább bandáztunk az asztaloknál. Ha ránézek ezekre, nekem az első csók meg az első cigi jut róluk eszembe. Sajnálom.

 

T. Bandi: Jó sok nyári záport vészeltünk át alattuk. És persze pingpongoztunk is, sokat. Klassz volt nagyon.

 

K. Zsolt: Ja, még annyit, hogy az öcsémék már nem is nagyon pingpongoztak rajtuk. Nekik az az asztal volt a vár, meg a bunker, meg minden. Az egész nyarat ott töltötték.

 

F. Bea: Az Adyn levő asztalokon még ma is szinte naponta ütögetnek fiatalok, gyerekek.

 

J. János: Tisztelt Szerkesztő! Szórakoztat, amikor ezeket a régi dolgokat előveszi, és elfogult szeretettel ír róluk. Ne haragudjon, hogy ilyesmivel zavarom, de ezekről az asztalokról nekem egészen más jut eszembe. Az Adyn, az elsőn laktunk, három műszakba jártam a vegyibe melózni, és hatalmas élmény volt, amikor nyáron, nyitott ablak mellett, az ütemes pattogásra ébredtem.

 

R. Ferenc: Az Ady 16. és 18. között még megvannak az asztalok. Ott tanultunk meg paladarabokkal pingpongozni a 70-es évek végén.

 

S. Ferenc: Kedves BlogSzolnok! Javaslom, ismét tegyen egy sétát a Kun Béla körúti – nekem már csak az marad – házak mögött, és találni fog egy másik sportághoz köthető, elhagyott asztalokat. Amikor még volt kultusza a sakknak, talán használták is ezeket. Mond még magának valamit Portisch Lajos neve?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Múltidézők

Az elmúlt napok néhány kommentjéből szeretnék idézni. A közös bennük, hogy mind a három Szolnok eltűnő múltjának elvesző mozaikjait eleveníti fel.

Mások 1-ese

Egykori munkahely, gyakorlat színhelye, gyerekkori emlék vagy csak egy bolt, ami hiányzik. Meglepően sokan reagáltak az Egyessel kevesebb című írásra. Szemezgetés a hozzászólásokból.

Három torzóból kettő

A magukra maradt kapufélfákról szóló írás után érkezett néhány megjegyzés a cikkhez. Illetve a Magyar utcai kapuról is kiderült néhány fontos információ. Tehát folytatás következik.

Nyertek?

Nem először morogtam a szolnoki telefonfülkék miatt az AKB rovatban. Az olvasói reakciók alapján viszont úgy érzem, a normalitást Szolnokon legyőzte a hülyeség. Ne csináljunk semmit, úgyse lesz jobb?