Egy pénzéhes, agyatlan helyi kisbefektetőnek az a remek ötlete támadt, hogy az egyébként csendes belvárosi utca egyik pici lakását kiadja egy ránézésre is balhés párocskának. Úgy lehetett vele, hogy nem ő lesz a szomszédjuk, még csak nem is a környéken alszik, ha meg fizetnek, neki mindegy, mit csinálnak. Az első naptól nyilvánvaló volt, hogy az erkélyt putri udvarként használó páros hamarosan nemcsak ott, de a lépcsőházban és az utcán is balhézni fog. Öt nap múlva már a ház előtt csépelték egymást, és a hölgy száját a magyar trágárirodalom olyan „remekei” hagyták el, ami már önmagában felért a környéken élő kiskorúak veszélyeztetésével.
Hogy ki és mikor hívta ki a rendőröket, nem tudom. A lényeg, a néhány perces utcai tombolás lezárásaként megérkezett egy járőrpáros. Akik a legnagyobb higgadtsággal próbálták kideríteni, hogy mi történt, és közben igyekeztek csillapítani az igencsak felpaprikázott ifjú hölgyet. Türelmüket akkor sem vesztették el, amikor a hölgy nemzetiségi hovatartozására hivatkozva próbálta rávenni őket, hogy üssék meg, majd ezt fokozandó nyomdafestéket nem tűrő szavakkal nemi aktust indítványozott önmaga és az egész kapitányság között. Közben lökdösődött, ordibált, rohangászott, és igyekezett megsérteni és megalázni a rendőröket. Nem sikerült kihozni őket a sodrukból, amiért le a kalappal előttük. Profi módon viselkedtek, bár én szégyelltem magam, hogy a nyílt utcán ezt meg lehet tenni a rendőreinkkel.
Bő félórás hadakozás után azonban egy második járőrpár is kiérkezett, amit elsőre nem igazán értettem. Azt meg főleg nem, hogy miért veszik át az ügyet. Aztán persze kiderült, hogy az elsőre kiérkezőknek indulniuk kell Röszkére, hogy a menekültek körül tartsák fenn a rendet. Éjjel tízkor, Szolnokról. Hát számomra ez volt az este legmegdöbbentőbb pillanata. Amire rátett egy lapáttal az egyik kereskedelmi tévé híradójának fantasztikus riportja, aminek az volt az alapfelvetése, hogy a menekülthelyzet kezelésére kirendelt rendőrök is normálisak, emberbarátok, segítőkészek, sőt, ha kell még orvosi ellátást is nyújtanak vagy szereznek. Mindezt úgy, mintha ez lenne a kivétel, és a szolgálatra kivezényelt egyenruhások egyébként szakmányban aprítanák, majd felfalnák az egyébként kimérten viselkedő népvándorlókat.
Akik olykor olvassák a blogSzolnokot, talán emlékeznek, hogy nem áll távol tőlem a város rendőreinek kritizálása a zebránál elkövetett bénázások, az utcai gyalogjárőrök hiánya, a bíróság előtti díszburkolaton parkolások vagy éppen a pitiáner bűnügyek elügyetlenkedése miatt. Bevallom, nagyon szeretném őket újra ilyen semmiségek miatt piszkálni. Ám amíg ezt újra megtehetem, addig csak a tiszteletemet szeretném kifejezni azok előtt, akik önmagukról megfeledkezett helyi primitívek kezelése után, a családjukat és a megszokott hétköznapjaikat Szolnokon hagyva, éjszaka a határhoz mennek, és normális emberek maradnak a menekültek között is. Vigyázzanak magukra, ránk, és mielőbb várom vissza őket a zebrákhoz!
(A cikkhez használt fotók csak illusztrációk.)
