Azt mondják: ha egy várost igazán meg akarsz ismerni, nézd meg a piacot, a temetőt és a kuplerájt. Ez utóbbira nem bíztatnék, sőt ki is cserélném a javasolt helyszínt az adott település nyilvános illemhelyeire. Mert sokat elárul, hogy vannak-e ilyen intézmények, és ha igen, milyen képet mutatnak. Firenze pályaudvara meglehetősen nagy és forgalmas, bár a sínek száma alapján nem hinném, hogy méretesebb a szolnokinál. Az viszont biztos, hogy sok turista érinti, már csak az illemhely miatt is. Mert azon a forgalmas vasútállomáson olyan elegáns és patyolat tiszta vécé működik, hogy sok szálloda megirigyelhetné. Persze: fél eurós alapon. De ha belegondolok, hogy a szolnoki állomás aluljárójában sem ingyen végezheti el az arra járó a dolgát, akkor a díj és a szolgáltatás közötti különbség égbekiáltó. Pedig nem hinném, hogy ennyivel rosszabb képet akarunk mutatni magunkról.
Ugyancsak az Arnó-parti város állomásán, természetesen a föld alatt bukkantam egy hatalmas biciklitárolóra. Ahol két szinten, nem nyolcast okozó állványokhoz lehetett lakatolni a drótszamarakat. Olyan helyiségben, ahol világítás, tisztaság és rend volt, nem is beszélve a kamerás őrzésről. Tényleg nem piszkálódásból, csak a fejlődés reményében írom le, hogy szerintem az ilyen kerékpártárolóké a jövő, és nem az utcai vasszerkezeteké, ahol eső veri, nap szívja az egymásra dőlő járgányokat. Tudom, hogy nem lehet azonnal földalatti kerékpártárolót építeni, de ha egyszer tényleg felújítják a szolnoki állomást – és ugye utána majd negyven évig nem nyúlnak hozzá – érdemes lenne egy ilyenen elgondolkodni.
És, ha már földalatti tárolás. Mindenkinek ismerősek azok a hatalmas utcai kukák, amelyek sok város utcáit „díszítik”, és nyáron különösen „szépek és illatosak”. Nem azért, mert bunkók vagyunk, hanem mert a szemétnek és az ideiglenes tárolásának ez a velejárója. Megmondom őszintén, eddig meg sem fordult a fejemben, hogy ezeket a kukákat akár a föld alá is lehet helyezni. Mint például Firenzében – és néhány nagyobb Toszkán városban -, ahol csak a bedobó nyílás van a felszínen. Így a méretes kuka nem rontja az utcaképet, sőt talán a szagokat is valamennyire elzárja. Tudom, nem lehet olcsó, de ha netán legközelebb hozzányúlunk fontosabb és szebb köztereinkhez, érdemes lehet ezen a megoldáson elgondolkodni.
Miként a street art-on és a graffitiken is. Mert az előbbiek egy olyan városban is megdöbbentően érdekesek és jók lehetnek, ahol egyébként minden utcán bő fél évezredes műalkotások jönnek szembe. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen kompozíciók hatalmas tereket foghatnak át, így nyelve el a csodálkozó turistát. Az utóbbiak esetében pedig jó lenne megérteni, hogy a graffiti nem attól jó, mert irtózatosan nagy, kárt okoz és bosszant. A graffiti – ha művészetnek és nem bűncselekménynek tekintjük – akkor elgondolkodtat és szórakoztat.
Két apró példa Firenzéből. a címlapon látható behajtani tilos tábla az egyik legismertebb turista látványosság közelében található, és nem zavar senkit, sőt inkább megnevetett. A szívecskés rajzot pedig a dóm közelében, az egyik ház közműszekrényén fotóztam arra gondolva, milyen jó lenne Szolnokon is inkább ilyenekkel találkozni.
