2025.08.27. (szerda)

Volt egyszer egy Ifipark

Volt egyszer egy Ifipark

Dátum:

Akinek mond valamit a Budai Ifjúsági Park, vagy Rajnák elvtárs, netán a Kex együttes vagy Radics Béla, esetleg az Elektromos temetés, az talán magyarázat nélkül is megérti, miért ajánlok fővárosi kiállítást egy szolnoki oldalon. Persze, nézzék el, de komoly személyes oka is van a dolognak.

A tavaly felújított fővárosi Várkert Bazárt akkor is érdemes megnézni, ha éppen nem egy ottani rendezvényre vagy kiállításra mennek. A 132 éves – egyébként három évtizedig pusztuló -, Ybl Miklós tervezte épületegyüttes magában is gyönyörű, ha meg a mai építészek által a föld alá álmodott tereket is megnézzük, egyszerűen zseniális. Több ezer négyzetméternyi kiállítótér, hatalmas park remek rendezvényhelyekkel, és olyan kilátás a Duna pesti oldalára, amit csak ez, a Budai Vár tövében lévő épületegyüttes kínálhat. Télen, nyáron megér egy sétát.

Azok, akik a hatvanas-hetvenes években már könnyűzenét hallgattak, természetesen más okból is szívükbe zárhatták a Várkert Bazárba. Egy része ugyanis 1961 és 1984 között Budai Ifjúsági Park – a köznyelvben Ifipark – néven volt ismert. A májustól szeptemberig működő, szabadtéri koncerthelyszín színpadain, abban a 23 évben mindenki megfordult, aki számított a hazai könnyűzenében. Olyanok, akik lemezt adhattak ki, és olyanok is, akiknek ez a kiváltság soha nem adatott meg. És persze olyanok is, akik akkor országos sztárnak számítottak, de különböző okokból ma már alig emlékeznek rájuk, no meg azok is, akik a mai napig megtöltik a nézőtereket. Hosszú lenne a sor, ha mindenkit meg szeretnénk említeni, aki fellépett az Ifiparkban, nem is beszélve arról, hogy sokan, több néven is játszottak ott. Így csak egy szolnoki vonatkozású bandát említsünk, a Bergendyt.

A Budai Ifjúsági Parkot természetesen nem az üzleti szellem vagy az állampárt (MSZMP) és ifjúsági szervezetének (KISZ) önzetlensége hívta életre. Hanem az a felismerés, hogy a könnyűzene iránt rajongó fiatalokat könnyebb egy ilyen helyen kordában tartani, a hallgatható zenét felügyelni, és bizony zenészt és hallgatóságát is megfigyelni. Mindez persze nem akadályozta meg az akkori fiatalokat, hogy az Ifiparkban jól érezzék magukat: rajongjanak, táncoljanak és szerelmesek legyenek. Természetesen a kor divatja szerint öltözve, az akkori gasztronómia kínálta italokat, a kor tárgyi kultúrája formálta poharakban fogyasztva. Amire ma már a legtöbben nosztalgiával emlékeznek.

A Volt egyszer egy Ifipark… című, a napokban megnyílt és február végéig látogatható kiállításon ezt a kultikus helyet próbáljuk megidézni. Nemcsak a zenét, hanem a fellépőket, a közönséget, a működtetőket, a gasztronómiát, a tárgykultúrát, a kitiltottakat és a megfigyelőket. Kétszáz négyzetméteren két tucat tablón, száz korabeli tárgy kíséretében, rengeteg fotó és dokumentum segítségével villantjuk fel azt a 23 évet. Aki kíváncsi, megnézheti azt a farmert és bőrdzsekit, amit Pataky Attila viselt ott a hetvenes évek végén, és most kölcsön adott a kiállításhoz. De a beengedést felügyelő munkásőr egyenruhával szemben Szikora Róbert katonajelmeze is látható, vagy éppen Illés Lajos különleges hangszere, Cseh Tamás gitárlefogója és annak a fotósnak az első masinája, aki évtizedekig fotózta a helyet és a koncerteket. Meg lehet mérni, hogy a mai szoknya hosszával vajon egykor beengedték volna az Ifiparkba, és lehet retro jelmezt ölteni vagy korabeli zenéket hallgatni, kisfilmet nézni. Akit pedig érdekel, hogy ki volt a retteget Rajnák elvtárs, az akár az íróasztalán a telefonját is megérintheti.

Nem törekedhettünk a teljességre, hiszen a kor rock történetében még sok a fehér folt. És igazából nem is ez volt a célunk. Emléket szerettünk volna állítani egy olyan helynek, ami nélkül a magyar könnyűzene értelmezhetetlen, mert a magyar könnyűzene nélkül a világháború utáni magyar történelmet sem lehet megérteni. Emellett ösztönözni szeretnénk az emlékezésre, zenészeket és zenehallgatókat egyaránt. Talán előkerül az a táncoló pár, akiket a kiállítás bejáratánál láthatnak, ahogy valamikor a hatvanas években ropják. Ma 70-75 évesek lehetnek. És talán felbukkannak tárgyak és személyes emlékek, amelyek ahhoz a legendás helyhez köthetők.

A kiállítás az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja jóvoltából jött létre a Várkert Bazár Déli palotájában, és azért ajánlom itt a figyelmükbe, mert Vass Norbert barátommal közösen rendeztük. Így elég sok tárgy került a kiállításra Szolnokról.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bergendyékre is emlékezünk

A leghíresebb szolnoki zenekar névadóira emlékezünk május 31-én, a Beatkorszak Napon. A Poptörténeti Pont avatása után "Minden az enyém" címmel a rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokról nyílik fotókiállítás a Tisza moziban, amit Pap Béla szolnoki rocktörténeti előadása követ.

Ez a villa kihagyhatatlan

A tervező visszaemlékezése szerint, amikor a villa megrendelője meglátta az épületet a kert felől, sírva fakadt. Minden bizonnyal a következő negyven évben is többször zokogott szeretett háza sorsát látva. Ha élne, ma is potyognának a könnyei: örömében. Mert Walter Rózsi villája régi fényben ragyog.

AztaQ és The Voice

A Crescendo Selecta nyerte a szolnoki AztaQ könnyűzenei tehetségkutatót, majd az Öröm a Zene döntőjében Újfalusi Gábor-díjban részesületek. Énekesük azóta második helyen végzett a The Voice című tehetségkutatón. Kovács Alizzal még tévés szereplése előtt beszélgettünk, elsősorban a zenekaráról.

Ott, túl a rácson

A veszprémi Jókai utcában néhány éve még volt egy romos polgárház, közvetlenül a húsz éve kiürített, a néhai vár falába épült börtön alatt. A veszprémi Jókai utcában gyönyörűen felújították a Ruttner-házat, ahonnan lift visz fel az Ember a rács mögött című, világra szóló kiállításhoz. Ez EKF.