(Évzáró ismétlés: ez az írás 2015. október 1-jén jelent meg először.)
Az első világháborúig bevett gyakorlat volt a képeslapok festése, amihez nem is kellett más csak egy jó minőségű fotó, megfelelő nagyító és némi kézügyesség. Mindezeknek köszönhetően elkészülhettek azok a korabeli színes képeslapok, amelyek valószínűleg jobb áron voltak értékesíthetők – 5 fillér helyett 10-ért -, kedveltebbek is lehettek, így nagyobb haszonnal kecsegtették a kiadókat. Elnézve néhány ilyen száz évvel ezelőtti lapot, megdöbbentően szépen színeztek, némelyik egészen eredetinek tűnik.
Abban persze nem vagyok biztos, hogy az alapnak használt képeket készítő fotósok tudatában voltak annak, hogy milyen sorsa lett a felvételeiknek. Tájékoztatta-e mondjuk az a vidéki könyvkiadó vagy papírárudás, aki felhasználta a fotójukat arról őket, hogy a képből képeslap lett? Szóltak-e a fotósoknak, hogy némelyik jobb képüket színessé varázsolták, és úgy került több száz vagy ezer példányban forgalomba? Azt gondolom, hogy az ilyesmivel senki sem törődött, a képeslapkészítők megvették a negatívokat a fotósoktól, aztán egyszer vagy éveken át többször használták, netán éppen továbbadták azokat.
Esetünkben ez a továbbadás történhetett. Az eredeti felvétel ugyanis valamikor 1906 tavaszán készülhetett, gyanúm szerint a Kossuth térről a hatvanas évek végén elbontott Steiner-féle ház emeletéről. Hogy nem korábban azt a mindkét kép bal oldalán kivehető, a mai Dózsa György út sarkán álló. úgynevezett biztosítós bérház teteje igazolhatja. Ez ugyanis a Kossuth úton ma is látható paloták közül a legfiatalabb, és mivel a Megyeházával, a Kaszinóval, a Kintzel-házzal, a Császy-féle épülettel és a mai Vargával együtt észrevehető a képen, az ismeretlen fotós csak azt követően dolgozhatott, hogy a bérház legalább szerkezetkész volt.
A Szolnok főterét, az akkor már bő évtizede Kossuth térnek – korabeli írásmód szerint Kossuth-tér. – nevezett közterületet ábrázoló fotóból még abban az évben képeslap készült, hiszen a példányomat 1906. október 24-én adták postára. A fotó a város akkori piacterét mutatja viszonylag sok standdal, emberrel, konflisokkal. De látszik a tér közepén az artézi kút, a fotó előterében az otromba villamosszekrény, és természetesen a Városháza földszintjén sorakozó üzletek cégtáblái is.
A színes verziós, a fővárosi Vasúti levelezőlapárusítás kiadásában csak 1915-ben jelent meg. Ahol valószínűleg úgy lett színes nyomat a fotóból, hogy nem tudtak a korábbi fekete-fehér kiadásról, és a negatívhoz sem kapcsolódott képleírás. Így lett 23 évvel az átkeresztelése után ismét Piac tér a szolnoki Városháza előtti helyből. Amin talán csak a szolnokiak akadtak fenn, hiszen a fotó valóban piaci jelenetet örökít meg.
Hogy a két képeslap ugyanarról a fotóról készült azt az egyébként elmozduló emberek, a fogatok és a sátrak helyzete igazolja. Minden ugyanott van mind a két fotón. Pontosabban egy nő és egy gyerek kivételével, akik a színezett verzióról már eltűntek. Az eredeti fotó bal alsó sarkában még láthatóak, kicsit olyanok, mintha befutottak volna a képben, a színes verzión viszont már nincs nyomuk. Vajon miért? Véget ért a festő munkaideje vagy megunta a babra színezgetést? Nem tudom.
Mindenesetre nekem érdekes egy korábban 1915-ösnek gondolt fotó eredeti verzióját megtalálni. Mert a fekete-fehér kép alapján tudható, hogy 109 évvel ezelőtt hogyan is nézett ki Szolnok főtere, milyen volt a piac, a közlekedés, a szállítás és a hétköznapi viselet.
