2025.10.14. (kedd)

Emberi ürülék a belvárosban

Emberi ürülék a belvárosban

Dátum:

Nemhogy irodalmi, de vállalható módját is nehéz találni annak leírására, ami szombaton reggel a belvárosban várt. Az üres üvegeken, a szétdobált ételcsomagolásokon, a halmokban álló csikkeken már túltettem magam. Az emberi ürülék azonban tényleg kiverte nálam a biztosítékot.

(Évzáró ismétlés: Ez a cikk 2015. október 6-án jelent meg először.)

Pár napja a kutyagumik miatt háborogtam, amire sokan úgy reagáltak, hogy az még hagyján, őket az utcákon és parkokban maradó emberi ürülék sokkal jobban bosszantja és aggasztja. Mintha csak olvasói reakció lett volna mindaz, amit szombaton kora reggel a belvárosban találtam. Nem tudom finoman megfogalmazni, tehát, ha valakinek bántja az ízlését a csúnya szavak használata, akkor az most ugorjon a következő bekezdésre! Szóval leszart virágtartó, kapualjban hagyott emberi ürülék, vizelet nyomok lépten-nyomon, és komoly gyomorproblémára utaló hányások az utca közepén vagy éppen a házak falán. Egyszóval mélyszegénységben élő, polgárháborús övezeteket megszégyenítő undorító és megdöbbentő állapotok Szolnok kellős közepén.

Nem tehetek róla, de belvárosi lakosként tényleg nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy minden hétvégét ilyen trágyadombbal kell kezdeni. Bizonyos fokig együttműködő és empatikus is tudok lenni, de kikérem magamnak, hogy nekem kellene más fekáliáját és egyéb bélsarát szombat és vasárnap reggel eltakarítanom. Sőt, azzal is csak korlátozottan értek egyet, hogy mindezt közpénzből kellene megtenni.

Vessenek meg érte a belvárosi vendéglátóhelyek tulajdonosai, zokogjanak a mellüket verve a rossz üzletmenetre hivatkozva, de a hétvégi hajnali mocskok eltakarítását vagy nekik, vagy az ő pénzükből kellene elvégeztetni. Mert annak a nagymennyiségű alkoholnak a haszna, aminek az eredményeként – a hangokból ítélve – viszonylag ifjú polgártársaink kivetkőznek magukból, a péntek és szombat éjszaka működő kocsmárosok zsebében landol. A vendégeik jól érzik magukat, ők zsebre teszik a hasznot, az üzletmenet utáni mocsadék meg marad a belvárosban élőkre és Szolnokra.

Elhiszem, hogy egy-egy házibuli után is lehetnek az utcán problémák, sőt odahaza és magányosan és le lehet menni állatba. Azonban az utcai „balesetek” többségét a vendéglátóhelyeken töltekezők követik el. És mivel nem szeretném, ha ezeknek a helyeknek a tulajdonosai és alkalmazottai állnának neki szombat és vasárnap reggel az utcák takarításának, javaslom, hogy forgalomtól függően egy jelentősebb összeget fizessenek be a helyi köztisztasági vállalatnak. Aki meg ebből a pénzből kellő gépparkkal és munkaerővel, gyorsan és viszonylag csendben eltakarítják az éjszakai vigadalom, undorító nyomait. Még hétvégén hajnalban!

Hogy ezt nem bírják el a vendéglők? Ezt már nem lehet a fogyasztókra terhelni? De. Kicsit drágább lesz a pia és kevesebb a haszon. Aki meg tényleg nem bírja, az bezár. Előfordul ilyen a festékboltosokkal és újságosokkal is, lehet más területen is vállalkozni.

Mivel maximum háborogni tudok, érdeklődve várom a belvárosi önkormányzati képviselőinek javaslatait és tetteit. Mert nem igaz, hogy a képviselők vakok vagy fél méterrel a föld fölött járnak, netán szombat és vasárnap kikapcsol a köz iránti elkötelezettség bennük. Tudom, szarnak, bajnak nincs gazdája. Ebben az esetben viszont rájuk vár a nemes feladat, hogy a lakók és az utcán dolgukat végzők között láthatatlanul feszülő ellentétet feloldják. Komoly kihívás, de meg lehet mutatni, hogy – nem a következő kampányban, hanem most – tényleg számítunk mi, szolnoki választópolgárok.

(A nehezen illusztrálható téma miatt a képek és a cikk tartalma között kevés az összefüggés!)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lakásfogságban (4.): Legyen vége!

Azt kívánom, hogy ez legyen az utolsó, a koronavírus miatt született blogbejegyzésem. Még akkor is így legyen, ha ez most ismét arról fog szólni, hogy mennyire félvállról veszik egyesek a megelőzést. Pedig az mindig könnyebb és olcsóbb, mint a mentés. De hát a minták sem segítenek.

Másnapok hősei

Amikor elzúgnak a forradalmaink, akkor is élni kell. Életben maradni, a szülőhelyhez ragaszkodni és a zászlólengetéseken meg a fegyverropogásokon túl maradandót alkotni, építeni, megőrizni nem kisebb dicsőség, mint hősnek lenni. Csak éppen természetes. Másnap emlékezhetünk erre is.

Erodálódó tolerancia

Verekedés egy gyorsétteremben. A központi ügyelet hiányos földrajzi ismeretei. Maguknak bármit megengedő nagy fekete autósok. Buherált kipufogós éjszakai motorosok. A többséget nem védő szolgálók. Amiktől egy politikai korrektségre törekvő értelmiségi toleranciája erodálódik.

bSZ2011: Nekem ő Cecília

Ahogy a szüleimnek Honthy Hanna a Csárdáskirálynő Cecíliája, nekem örökre Sebestyén Éva. És az a színésznő, aki először mutatta meg karnyújtásnyira tőlem, miként lesz egyetlen perc alatt a civilből művész, és hogy az igazi színész, egy erdő közepén is színpadot tud varázsolni.