A debreceni Nagyerdőben lévő víztornyot 1912-ben tervezte és építette Fried és Adorján építőmesterek, azaz két évvel azután, hogy Ast Ede és Társai tervezők víztornyát felépítették a szolnoki Eötvös téren. A debreceni torony 42 méter magas, a szolnoki 36. A cívisváros víztornyának tartályában 1000 köbméter víz fér el, a miénkében 600. A hajdúsági megyeszékhely tornya ma is kiszolgálja a környék egyetemi épületeit, a szolnoki viszont lassan ötven éve üresen áll. A debreceniek víztornya – a hasonló szegedihez és siófokihoz – megmenekült, a város turisztikai attrakciója lett, ezzel szemben a szolnoki lassan, de biztosan pusztul, és inkább a szégyenünk, mintsem az ékességünk.
A debreceni víztorony a Nagyerdei stadion és a debreceni strandfürdő között, azaz az ottani liget közepén található. Az alföldi parkerdőből impozánsan emelkedik ki, és nemcsak az őszi lombok között mutat jól, de éjszaka megvilágítva is. A torony alsó szintje köré egy legalább száz-százötven fős rendezvénytermet – egyben kiállítóteret -, mosdókat, információs irodát, illetve egy akár kisebb koncertek befogadására is alkalmas udvart emeltek. Mindezt úgy, hogy az első szinten kialakított kávézó ezzel egy méretes teraszt és zárt udvart kapott. Pedig a kávézó tetején is van egy kiülős rész, ahonnan nemcsak a kilátóba induló lépcsősort érjük el, de a környék legmagasabb mászófalát is. A fal és a torony bővítése is egyébként azt mutatja, hogy akik mindezt kitalálták és tervezték, valóban alkotni és nem lenyúlni akartak.
A torony igazi attrakciója természetesen a 34 méter magasan lévő kilátó, ami máshol talán kevés lenne, ám egy alföldi városban éppen elegendő. Már maga a tartóoszlopok közé szerelt fémlépcső szerkezeten felmenni is igazi élmény, amire csak rátesz egy lapáttal a nyitott körfolyosóról elénk táruló panoráma. Sajnos, nem a legszebb időben voltunk fent, így csak Debrecent láthattuk felülről, de nincs kétségem afelől, hogy tiszta időben nemcsak a Hortobágy, de Erdély és a Partium egy része is látható onnan.
Az „Égig érő élmény” szlogennel hirdetett Nagyerdei víztornyot idén májusban nyitották meg, és a Debreceni Egyetem üzemelteti. Mindössze két személlyel: azaz a debreceni emléktárgyakat is árusító pénztárossal és a kávézót egyedül működtető pultossal. A felújítást természetesen nem saját zsebből finanszírozta a város vagy az egyetem, hanem az Európai Unió és a kormány támogatásából. Amihez két dolog kellett: életképes ötlet és kellő lobbierő.
Az elmúlt években a debreceni régi víztorony a harmadik, amelyik részben uniós forrásból nemcsak megmenekült, de új funkciót is kapott, és lesz hamarosan a város egyik kihagyhatatlan turisztikai célpontja. Amit a Debrecenbe látogató szolnokiak is fel fognak keresni. És ők sem fogják tudni önfeledten élvezni a Nagyerdei víztornyot, mert belesajdul a szívük, hogy miközben az megmenekült, az Eötvös téri szép lassan elpusztul. Talán sokan nem értik majd a debreceni víztoronyban, hogy miért nem menthető meg a mi 105 éves víztornyunk.
