2025.10.14. (kedd)

Utcasoroló (56.): Aradi utca

Utcasoroló (56.): Aradi utca

Dátum:

Ez a legalább százötven éves utca mai nevét Trianonnak köszönheti. Korábbi elnevezései pedig arra utalnak, miként lett a városszéléből lényegében Szolnok belvárosa. Van néhány nevezetessége, bár érdekesebb, hogy remekül őrzi az elmúlt másfél évszázad szolnoki lakóház építési szokásait.

A szolnoki Aradi utca a Petőfi Sándor utcából nyílik és nagyjából a Sutu utcánál ér véget. Azért mondom, hogy nagyjából, mert az utolsó házszám egy balkanyar után található, ahol olyan, mintha az utca egyik oldala az Aradi a másik meg a Sutu lenne. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a belváros nyugati szélén megmarad az a girbegurba utcaszerkezet, amely még százötven-kétszáz éve keletkezett.

Ez a közterület Verébként szerepel Szolnok első utcaneves térképén. Aztán 1874-ben valamiért Körte utcaként említik – szerintem a korabeli nem egyértelmű, még külterületi elnevezés miatt -, hogy aztán 1894-ben ismét Verébként szerepeljen az utcajegyzékben. Ezek a nevek arra is utalnak, hogy Szolnok XIX. század közepén megindult fejlődése és terjeszkedése előtt ez a rész szétszórt kertekből, gyümölcsösökből, sőt szántókból és tanyákból állhatott. Ne felejtsük el ugyanis, hogy 1850 körül a város széle a mai Táncsics utca környékén volt, és csak fokozatosan húzódott nyugati irányba.

A Veréb utcából 1926-ban lett Aradi út. Akkor, amikor az első világháborút követő első nagy szolnoki utca átnevezési hullámban több helyi közterület is a trianoni döntés miatt határon túlra került települések nevét kapta. Az Aradi mellett így lett Szolnokon például Kolozsvári, Fiumei és Pozsonyi út. Érdekes módon ezekhez a nevekhez – a Pozsonyi kivételével – a második világháborút követően sem nyúltak, így az Aradi utca lassan száz éve viselheti ugyanazt a nevet. Az egyetlen változás, ami érintette, hogy a végéből induló, a Könyv utcával összekötő kis közt Aradi köznek keresztelték el 1992-ben.

Az utca a Petőfi Sándor első keresztutcája, és annál a kis kiszélesedésnél indul, ahol többféle néven is működött már étterem az elmúlt évtizedekben. Első háza a legnevezetesebb, hiszen amint az ott látható emléktábla írja, ezen a helyen állt K. Tóth Lenke (1909-1982) költő, pedagógus, közíró, a Verseghy Kör főtitkárának szülőháza, amit születésének 100. évfordulóján jelölt meg a város és a Kör. Nem rosszindulatból, csak a tények kedvéért jegyzem meg, hogy a helyi fiatalság körében ennél a háznál jóval ismertebb lehet az utca közepén álló Aradi Borozó, ami bár küllemében egy falusi kocsmára hasonlít, legendás hely Szolnokon. Kicsit meglepődtem, hogy az utca utolsó számát a megyei pedagógiai szakszolgálat székhelye viseli, bár ember legyen a talpán, aki helyismeret híján rábukkan a bejáratára.

Az Aradi utcát a neve és a fentiek mellett a házai teszik különlegessé. Valamilyen fura oknál fogva az elmúlt száz-százhúsz év szinte valamennyi kisvárosi lakóházára találunk itt példát. Az utca közepén még egy hosszú, tornácos, eredetileg nádfedelesnek épült parasztházat is megnézhetünk. Egyre kevesebb ilyen van már a városban, pedig nem ártana megjegyeznünk, hogy a XIX. század végén ilyen és ehhez hasonló, szegényesebb vagy kicsit módosabb parasztházak vették körül Szolnok belvárosát.

A város lakóövezeteinek terjeszkedésével aztán ezeknek a házaknak a helyére kerültek azok az utcafrontra már párhuzamosan épített kereskedő- és mesterházak, amelyekből néhány még szintén áll az Aradiban. Ezeknek a házaknak az alapozása, a lábazat és a lakótér magassága, illetve a tetőzet is szépen mutatta az építtető gazdasági erejét. Ezekkel párhuzamosan jelentek meg a környéken a szegényebb polgárok házai, amelyek küllemükben emlékeztettek a főtérhez közelebb esőkre, ám méretük és díszítettségük elmaradt azoktól. A következő hullámot a szocialista egyen házak megjelenése jelentette. Ilyenből kockaház és az utcával párhuzamosan épített nyeregtetőst is találunk itt. Mindezeknek a helyét pedig a nyolcvanas évektől napjainkig a különböző ízléssel és ízlésficammal épített társasházak vették át, amelyek közül némelyikre jobb, hogy nem írták ki a tervező és az építtető nevét.

Ezen a legalább százötven éves és nagyjából száz éve ugyanazt a nevet viselő utcán egyébként nemcsak a lakóház építési divatok és változások érhetők tetten. Az Aradi utca nagyon jól mutatja azt is, hogy egy település, főleg a lakóövezetei, szinte folyamatosan változnak. Így biztosak lehetünk abban, hogy az Aradi utcát sem láthatjuk pár év múlva olyannak, mint 2015 végén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Újra a Centrum-sarokról

(NYÁR) Danka Istvántól újabb három remek régi képet kaptam az úgynevezett Centrum-sarokról, azaz az egykori Nerfeld-palotáról, illetve az Árkádról. A három kép között csak pár év a különbség. Ám nemcsak jó kordokumentumok, hanem felvetik a kérdést: miért is kellett elbontani a Nerfeld-palotát?

Utcasoroló (15.): Dr. Elek István u.

Erről az utcáról már legalább kétszer írtam, de soha sem a jelenlegi névadója okán. Pedig Dr. Elek István élete és a városért végzett munkássága miatt is megérdemelné, hogy ne csak a neve függjön a házfalakon. A múlt század első felében alkotó nagy szolnokiak egyike.

Utcasoroló (112.): Érdekes nevek és kapuk

Valószínű, hogy az utca névadója, Bercsényi Miklós járt Szolnokon. Ám, ha mégsem, akkor is méltó volt arra, hogy hamvai hazaszállításának évében közterületet nevezzenek el itt róla. Olyan elnevezéseket lecserélve, amelyek már sem a valóságot nem fedték, sem a fejlődő városhoz nem illettek.

Szolnok két hídrobbantás között

A szolnoki "szép Tisza-hidat", azaz az első vasbeton közúti átkelőt 1919-ben a románok tették használhatatlanná, nagyjából negyedszázaddal később pedig a németek. A két rombolás között azonban Szolnok fejlődött, iskolák, templomok, gyárak, bérházak, parkok épületek, szobrokat emeltek.