Az egyik belvárosi kávézó baristájával beszélgettünk nem oly régen arról, hogy a hozzá betérő turistáknak, akik nemcsak egy jó kávét szeretnének inni, hanem süteményekre is vágynak, évek óta nem tud a Szapáry út közelében, nemhogy vállalható, de semmilyen cukrászdát ajánlani. Helyi vakságomban nekem addig fel sem tűnt, hogy Szolnok belvárosában, azaz a Tisza és a Zagyva parttól meg a Kossuth tértől kellemes sétányira valóban nincs cukrászda. Nem fagyizó, mert abból remek a kínálat. És nem olyan kávézó, ahol sütit is lehet kapni, mert abban sincs hiány. Hanem olyan igazi cukrászda, ahol a műhelyből fenséges illatok szökhetnek az előadótérbe, mert a sütemények helyben készülnek, és nem távolról hozzák őket autóval. Tulajdonképpen egy Zagyva vagy egy Marcipán hiányzott a belvárosból. Olyan hely, amihez nem kell kocsiba ülni, aminek megtalálásához nem kell térkép meg GPS a turistáknak, mert akár szembe is jöhet.
Végre valahára jött egy cukrász, aki ezt bevállalt, akit a triviális hiányosság tettekre ösztönzött. Nem tudom, ki ő, de hogy bátor vállalkozó, az biztos. A cukrászdájának ugyanis a jobb sorsra érdemes Árkád földszintjén, nagyjából a Kossuth tér sarkán talált helyet. Ott, ahol valamikor az állami kiskereskedelmi vállalat ruha- és cipőüzletei voltak. Ott, ahol lassan fél évtizede az ötlettelen lepusztulás lakott. Ott, ahol egy éve azonban mások is próbálkoznak. A Borháló, a csokibolt, a nem régi nyílt különleges ajándéküzlet és minőségi ruhabutik mellett talált helyet magának az Árkád cukrászda. Aminek akkor is esélyt kellene adnunk – a Kossuth tér, a belváros és Szolnok miatt -, ha béna lenne a kínálata, suta a kiszolgálás, és giccses a belső.
Azonban egyik sem fenyeget!
Mivel a tulajdonosnak arra is volt kapacitása, hogy a cukrászda kialakítása közben a belvárost megszórja szórólapokkal, a nyitás utáni napon, szombat délután csak akkor tudtunk leülni, amikor egy másik pár felállt az asztalától. És itt a szombat délutánra külön ki kell térnem. Tudom, hogy adventi időszak van, meg üzemel a Kossuth téri karácsonyi falu. De akkor is repes a szívem, hogy a máskor oly kihalt időszakban élet volt a cukrászdában. És ebben övék is az érdem, hiszen belevágtak, és megnyitottak.
Az Árkád cukrászda belső tere részben megörökölt – például a padló – részben új, mint a pultok elhelyezése vagy éppen az igényes székek és asztalok. A személyzet nem mufurc, inkább kedves, mosolygós és nemcsak beszélgetni, de eladni és kínálni is tud. Engem például azonnal rávettek a hely specialitásának nevezett Árkád szeletre, amiben nem is csalódtam. Remek csokikrém, narancs és talán dióval, csokis piskótában. Messze túl van azon, hogy vállalható. Ahogy a sajtos roló és fánk is meghaladta a várakozásaimat, sőt alig várom, hogy ezekért újra beugorhassak. Ráadásul minőségi teát kínálnak.
Szóval még ők is az út elején vannak, és igazán az Árkád cukrászdáról se lehet még komoly véleményt mondani. Viszont fontos, hogy kipróbáljuk. Amire elég sok lehetőségünk lesz, hiszen a működtetők bátorsága odáig terjed, hogy reggel héttől vannak nyitva, azaz akár reggelizni is be lehet ülni hozzájuk. Amihez külön pultból kínálnak, ha jól láttam, nem máshonnan hozott és csomagolt, hanem helyinek tűnő szendvicseket.
Nemcsak öröm lenne, de az egész belváros, sőt Szolnok is nagyon jól járna, ha az Árkád cukrászdából évtizedekre erős, helyi márka lenne. Drukkolok!
