– Több év hallgatás után, szerzői kiadásban jelent meg az új lemez. Miért tartottátok fontosnak, ebben a formában is kijöjjenek a friss dalaitok?
– Az „Így jár minden málnatolvaj” egy koncepciólemez. Az egyes dalok között – amely tulajdonképpen mind egy-egy mese – laza kapcsolat van átfedésekkel és utalásokkal. Ugyanakkor minden szám önálló történetként, külön is értelmezhető. Azt csak remélni tudjuk, hogy lesz türelme a nagyérdeműnek egyben meghallgatni a lemezt. Az utóbbi 10-20 évben ugyanis nagyon megváltoztak a zenehallgatási szokások. Egyre ritkábban hallgatnak meg a zenerajongók végig egy albumot. Inkább minden előadótól kicsemegéznek egy-egy számot, műfajtól és stílustól függetlenül, és azokat hallgatják. Azért hátha lesznek olyanok, akik egyben is értékelik az új lemezünket. Ami egyébként egy kompromisszummentes album. Minden benne van, amit ki akartunk játszani magunkból. Ha kell, akkor 4-5 percnél is hosszabb egy dal, és használtunk nem megszokott hangszereket is, mint például bendzsót, mandolint vagy csembalót. Nem foglalkoztunk semmilyen elvárással, korláttal. A mesék politikamentesek, de természetesen a mindennapi életünk van bennük. Nem akarunk követendő véleményt formálni, maximum annyit elmondani, hogy minket a világ tett ilyenné.
– Mi történt veletek a legutóbbi lemez óta?
– Az „Az a gyanúm, hogy a feleségem belépett a Metalikába” 2. lemez után, 2012 környéken vetődött fel bennünk, hogy más irányba kellene mennünk, elhagyva az első két lemez hangulatát. Neki is láttunk a „málnatolvajnak”, bár a kezdetekkor még nem volt egyértelmű, hogy ez egy meselemez lesz felnőtt tartalommal. A zenei alappal 2014 nyarára készültünk el, de akkor még hiányzott néhány szöveg, úgyhogy csak 2015 végére került minden a helyére. Közben, tehát az elmúlt 3-4 évben, nem nagyon koncerteztünk, mert a régi dalokat már nem szerettük volna játszani, az újak meg még nem voltak készen. Most, hogy végre megjelent az új lemez, igyekszünk minél előbb élőben is eljátszani. Március végére tervezzük a bemutatót, természetesen Szolnokon. Egyébként idén tíz éves a zenekar, és eleinte aktívak voltunk, Szolnokon is jó pár helyen és rendezvényen játszottunk. Ez a cél újra. Újult erővel, megújult koncepcióval, de régi hangszereken.
– Mondhatjuk rátok, hogy szolnoki zenekar vagytok?
– A négytagú zenekarból hárman szolnokiak vagyunk, de az idegenünk is szegről-végről földink, túrkevei.
– A vidéki zenekaroknak mindig probléma a próbaterem. Ezt hol oldjátok meg?
– A szép emlékű, egykori Május 1. Ruhagyár irodaházában bérlünk egy helyiséget. Több szolnoki zenekar is próbál ott. Nekünk a néhai pénzügyi osztály jutott egy több tonnás trezorral együtt.
– Gondolom, nem a zenélésből éltek. Mivel foglalkoztok egyébként, és mennyire fér bele az életetekbe a próba és a fellépés?
– A könnyűzenei zenélésen anyagilag csak bukni lehet, amiért mi is sokat teszünk. A próbák és főleg a koncertek viszont ünnepnapok számunkra, amikor a hétköznapi profittermelő tevékenységeinket félre tesszük, és arccal a muzsika felé fordulunk. Az énekesünk, Finta Zoltán – ő a túrkevei – pedagógus és számunkra is ismeretlen bér-énekes projektekben vesz részt. A basszusgitáros, Szeberényi Attila részben színházi hangosító, részben az egyszemélyes vállalkozásában kenőanyagokkal foglalkozik. Zajácz András dobos szintén pedagógus, zenetanár illetve haladó természetgyógyász és alkalmi őrző-védő. Rólam, mint gitárosról pedig mondjunk csak annyit, hogy ha nem zenélek, területi vezető vagyok.
– A közös zenélés egy jó hobbi vagy többet akartok elérni vele?
– Hobbinál kicsit több. Ha csak ennyinek tekintenénk, akkor lenne egy lista a kedvenceinkből, és eljátszogatnánk az ABBA-tól a Motörhead-ig sok mindent. Hogy mit szeretnénk elérni? Nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy az ésszerűség határain belül működő polgárpukkasztás, gondolkodva szórakoztatás reális cél és jövőkép.
A lemez meghallgatható és nézhető Császár Kriszti grafikus képeivel:
https://www.youtube.com/watch?v=JjXWEMTIwBc&feature=youtu.be
És letölthető innen, dalonként:
