2025.10.14. (kedd)

Szente Vajk megmutatta

Szente Vajk megmutatta

Dátum:

Hogy miként kell egy félévszázados, operettbe hajló, korai musicalt 2016-ban úgy színpadra állítani, hogy az arra kíváncsiak az eredeti bájt láthassák benne, miközben a fiatalabbak egy szemtelen, friss játékot élvezhessenek. A könnyedség mögött persze felsejlik a tiszteletet parancsoló gépezet.

Szente Vajkot eddig is generációja egyik legjobb színházi szakemberének tartottam. Természetesen nem a Magyarország szeretlek! tévés produkció miatt, hanem például a zseniális Csoportterápia című zenés játék okán. Ha három olyan kortárs művészt kellene megneveznem, akik több műfajban is meghatározóak a harmincas-negyvenes korosztályból, akkor Thuróczy Szabolcs és Fesztbaum Béla mellet Szentét említeném. Főleg, a Hello, Dolly! szolnoki premierje után.

A Hello, Dollyt! ugyanis szét lehetett volna ripacskodni. Születhetett volna belőle egy modernnek gondolt tinglitangli. Hiszen a története – a gazdag férjre vadászó, nagyzoló házasságközvetítő mesterkedései – ehhez kiváló alapot jelentenek. Ha úgy akarják előadni egy magyarországi, vidéki színházban, ahogy a hatvanas években megszületett, vagy miként világsikerű film lett belőle öt évtizede, akkor nagy eséllyel egy elbaltázott operett születik. Viszont, ha valaki hozzá mer nyúlni a zenéjéhez, a karaktereihez, és meri vállalni önmagát és korát, ráadásul mindehhez társakat és nagyjából szabad kezet kap, akkor egy kifejezetten friss, akár a tizenéveseknek is szórakoztató, modern musical születhet. Márpedig Szente Vajk ezt az utat választotta.

A szolnoki Hello, Dolly! két és fél óra pörgés, lüktetés, sodródás az eseményekkel és a zenével. Még akkor sem ül le, amikor a színpad közepén álló hatalmas tortát alakítják át a cukrászoknak öltöztetett díszletezők. A színen ugyanis minden pillanatban táncol, énekel vagy éppen vállalhatóan poénkodik valaki. Mindezt úgy, hogy nem emésztik fel a néző energiáit, hiszen egy könnyed, zenés vígjátékot látunk, amit lehet olyan ellazulva is követni és élvezni, mint egy A kategóriás amerikai filmvígjátékot. Nem izzadságszagú és erőltetett, mégis minden korosztály megtalálhatja benne a maga örömét. Ami, mint jó néhány ellenpéldát helyben is láthattunk már, nem kis teljesítmény.

A Szolnokon először rendező Szente Vajk remek elképzeléseihez általában kiválóan választott szereplőket, akikkel aztán együtt szárnyalt. Számomra egyértelmű, hogy a Járai Máté, Juhász Levente, Lugosi Claudia és Molnár Nikolett (az első képen) négyes mindenkit lejátszott a premieren, és színrelépésüktől főszereplőként vitték a hátukon az egész előadást. Amiben Jankovics Anna és Dósa Mátyás visszahúzódó párosa alázatos, de fontos partnereik, miként Barabás Botond és Sárvári Diána alakította figurák is. Barabás táncverseny-eredményhirdetése Dósáék izgulásával (a második képen) maga a mai televízió karikatúrája. Sárvári közönséges nőszemélye pedig egy jelenetnyi korrajz. A tánc- és az énekkar tagjai, valamint a kisebb epizódszerepekben felbukkanó Tárnai Attila és a négy Gábor – Deme, Horváth, Zelei, Ónodi – is olyan örömmel játszik, ami óhatatlanul átragad a nézőkre. Megmutatják, hogy operettes manírok, folyamatos grimaszolás és rikácsolás nélkül is lehet egy könnyed, zenés darabban emlékezeteset alakítani.

Ami ebben az esetben nem jöhetett volna át a láthatatlan háttérszemélyzet nélkül. Kovács Yvette jelmezei nemcsak gyönyörűek, de minden bizonnyal praktikusak is, hiszen pillanatok alatt cserélődnek a szereplőkön. Hogy ebben hányan segédkeznek – egy elmaszatolt smink, összekuszált frizura, lógó mikrofon nem fordult elő -, elképzelni sem tudom. De esküszöm, a tapsrendnél ki kellett volna jönniük, meghajolni. A szolnoki Hello, Dolly! ugyanis a remek és friss rendezés, a szárnyaló színészi játékok mellett Túri Erzsébet díszletei között, a Rácz Márton dirigálta zenekarral együtt a színházi együttműködés iskolapéldája. Ahol egy hatalmas gépezetben minden és mindenki a helyén van. Még a néző is.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy szakma szolnoki reklámja

A szolnoki Hild tér építészetileg talán legmegosztóbb, ugyanakkor kifejezetten izgalmas köztere a városnak. Így kevés alkalmasabb helyet találhattak volna a Magyar Mérnöki Kamara 200 éves európai építőmérnökség előtt tisztelgő szabadtéri kiállításának. Megkerülhetetlen.

Két Kaland

Kevés hely lehet a világon, ahol egy hétvégén, ugyanannak a Márai darabnak két bemutatót is tartanak: pénteken színházban, szombaton moziban. A színházban Mécs Károly, Huszárik Kata és Király Attila, a moziban Gerd Böckman, Marozsán Erika és Csányi Sándor játszották a főszerepeket. Szolnokon.

Az elnökök feleségei

A magyar származású világpolgár, Kati Marton, 2001-ben New Yorkban megjelent, idehaza tavaly napvilágot látott könyvében a régi mondást követte. Igaz, talán nem túlzás azt állítani, hogy a világ legfontosabb épületében. Az Amerikai Egyesült Államok XX. századi elnökei mögött álló asszonyok - a first ladyk - életét, és férjükre, rajtuk keresztül pedig a világpolitikára gyakorolt hatásukat vizsgálta. A nőket kereste a Fehér Házban.

Világégés és következményei

Szolnok, mint bombázási célpont. Szolnok, mint az egyik legfontosabb katonai repülőtér. Szolnok, ahonnan ugyanúgy ártatlanul hurcoltak el embereket, mint az ország más részeiről, és ahol ugyanúgy számolták fel a demokráciát, mint máshol. Zounuk 31. Levéltári évkönyv.