A szolnoki Petőfi Sándor utca a Baross és a Rákóczi utcákat köti össze. Elhelyezkedése révén fontos közlekedési tengely, hiszen ha rákanyarodunk, a Baross és a József Attila kihagyásával pillanatok alatt juthatunk el a Százados úti kereszteződésig, illetve a belváros felől a déli iparterületek vagy a kórház is ezen az utcán áthaladva érhető el a leggyorsabban. A Rákóczi úttal közösen pedig egy olyan városrész „főutcájának” is tekinthető, amely az utóbbi évtizedek egyik felkapott lakóövezetévé vált, számtalan, különböző méretű társasházával. A két utca két oldalán lévő házak lakóinak száma valószínűleg pontosan ugyanolyan arányban növekedett a hetvenes évek óta, mint a Petőfi utcáé.

A Petőfi Sándor utca páratlan oldala rendkívül szabályos. Elindul a Baross utcai kereszteződésnél és véget ér a Konstantin és a Rákóczi utak találkozásánál kialakult, ma éppen semmilyen nevet sem viselő, háromszögletű térnél, a 23-as számmal. Ezzel szemben a páros oldala a maga nemében páratlan. Egyrészt az utca elején – szerintem a háború után, de az is lehet, hogy csak a hatvanas években – kialakított kiszélesedés miatt, ami a néhai Baross utca 28. és a Petőfi út 2. szám helyén jött létre. Ma ez az Y kereszteződés teszi lehetővé, hogy a Petőfin érkező autók szinte egyenesen behajthassanak a Kápolna utcába – ezzel belváros érintése nélkül jussanak el a Szántó körút környékére illetve a Széchenyi lakótelepre -, és ne az utca eredeti elejénél, a szakmunkásképző előtt kelljen derékszögben a főutcára kanyarodniuk.

Az utca vonalából felülnézetben fűrészfog szerűen kiugró terecskék a közterület szinte valamennyi jobb oldali kereszteződésénél kialakultak. Ilyet találunk az Aradi utcánál, majd a Kazinczynál és lényegében a Konstantinnál is, a Petőfi útinak is nevezett benzinkútnál. Ez utóbbi kiszögelésnek köszönhető, hogy kis túlzással a Kazinczy utca eleje és vége is a Petőfiből nyílik. Ami nem nagyon segít egy idegennek abban, hogy megtalálja a forradalmár-költőről elnevezett szolnoki közterület végét, hiszen az messze túlnyúlik az utca fővonalán, és szinte semmi kapcsolata a jóval előbb elfogyó páratlan oldalhoz.

Az utca legismertebb épülete, az emlékeim szerint egykor ugyancsak Petőfi Sándor nevét viselő, 1960-ban épült szakmunkásképző. Érdekessége, hogy erről a ma is modernnek nevezhető iskolaépületről már a hatvanas években is jelent meg képeslap, amelyen ugyanaz a megjelölés állt, mint ahogy a régi szolnokiak, az előtte lévő buszmegállót hívták: MTH-iskola. A ma már talányos elnevezés a Munkaerőtartalékok Hivatalát jelölte, ami – nekem úgy tűnik – az ipari iskolákat foghatta össze a nagy iparosítás időszakában. Aztán a szolnoki – merthogy szinte minden nagyobb városban volt ilyen nevű intézmény – MTH-ból 633-as, aztán Petőfi lett, hogy ma ÉPFA-ként tartsa számon a városlakó. Az épület kapcsán mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy utcára nyíló földszintéj működött a nyolcvanas évek legendás Ifjúsági Irodája, illetve sok május 1-jén és március 15-én volt már az a hely a felvonulóknak kijelölt gyülekezőpont.

A páratlan oldalon, az iskola után, egy üres telket, két irodaházat, majd modern társasházakat találunk. Utóbbiak olyan szép házak helyére kerülhettek, mint a 21. szám alatt még álló, háromablakos utcafrontos polgárház. Ami már jóval kevésbé díszes, mint a Mária utca hasonló házai, utalva ezzel a belvárostól mért távolság és a korabeli építtetők közötti jövedelembeli összefüggésre.

Az utca másik oldalon egyébként inkább állnak még a régi házak, mint például a 4-es szám alatt, ami még romjaiban is mutat valamit néhai szépségéből. Végigsétálva a páros oldalon remek képet kaphatunk az elmúlt száz év házépítési szokásairól, hiszen a régi polgárházak mellett egyszerűbb, szegényesebb házakat, későbbi kockákat és különböző stílusú társasházakat is találunk. Ha építési évszám is lenne ezeken a házakon, akár szabadtéri skanzenként is mutathatná, hogy mikor mi volt a divat, és mit engedhettek meg maguknak a szolnokiak, ha építkezésre adták a fejüket.

A maga nemében meglehetősen forgalmas, sokféle stílusban épült házai, kerítései miatt nem is túl szép utca minden bizonnyal komoly változások előtt áll. Erre utal, hogy szinte minden régi házán kint van az „eladó” tábla, így pár éven belül társas házak kerülhetnek a helyükre. Illetve a korábban itt működő vállalkozások is sorra bezártak, a vendéglők közül is már csak a Róza várja a vendégeit. Hogy mi lesz a 122 éve Petőfinek nevezett utca jövője, nem tudom, de hogy a következő évszázadban is fontos közlekedési útvonal lesz a városban, abban nem kételkedem.