(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. május 25-én jelent meg először.)
A fűre dobált kövekből, a sétányra borított építőanyag kupacokból, no meg a lóvontatású lajtos kocsiból gondolom, hogy 1963 kora őszén valamiféle felújítás zajlott a Tiszaparti sétányon, illetve a Verseghy gimi előtti parkban. Ha a már korábban is bemutatott, Pap Bélától kapott fotók témáira gondolok, akkor azt kell feltételeznem, hogy ez a kép is valamiféle vízvezeték- vagy csatornaépítés dokumentálására született. A képen a lajtos kocsi mögött, lapáttal a kezében serénykedő ember, meg a kép bal oldalán látható árok is utalhat ilyesmire, bár akár a sétány kialakítása is történhetett ekkoriban. A fotó nagyjából a gáztartály mellől készült, és a mából nézve tényleg legnagyobb különlegessége a lajtos kocsi, amiben olyan helyekre juttattak vizet, ahol máshogy nehéz lett volna a folyadékhoz hozzájutni.
Az ismeretlen fotós, két évvel később, a Városháza, akkoriban Tanácsháza belső udvarát is megörökítette. Az 1965 márciusában készült két felvétel tanúsága szerint már ráférhetett valamiféle tereprendezés az udvarra, ami ekkoriban elég vidékiesen nézett ki. Hogy a macskakövek honnan kerültek ide, nem tudom, de nem lennék meglepődve, ha kiderülne: a város valamelyik, nem sokkal korábban leaszfaltozott utcájáról menekítették ki az értékes anyagot. Ha jól gondolom, ma már sem a lépcsőház mögötti hosszú, nyeregtetős épület, sem a bal oldalon látható méretes pincelejárat nincs meg. Miként a jellegzetes autójavító rámpa sem. Vajon milyen autókat szerelhettek ezen 1965-ben?
Biztosan volt közöttük olyan, amelyekkel a hatvanas évek szolnoki utca építéseit jártak megszemlélni a tanácsi dolgozók. Mert ahány képet hátrahagyott az ismeretlen fotós az alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy a hatvanas évek a víz- és csatornarendszer bővítéséről vagy kiépítéséről, illetve a szolnoki utcák burkolásáról szólt. Amit ugye szemmel kellett tartani. Legyen szó az Áchim András út burkolásáról – a mellékelt fotó 1963. július 20-án készült -, vagy éppen az egykori Szent László király, későbbi Virág József utcáról a Megyei Rendőr-főkapitányság mellett. Ez utóbbi képen egyébként érdemes észrevenni a rendőrség mögött futó kerítést, amiből ugye arra következtethetünk, hogy 1966 márciusában (a fotón ez a dátum szerepel) még híre sem volt az új szárnynak. Illetve a bal oldalon látható hirdetőoszlopra sem árt egy pillantást venni, főleg, hogy előtte két aktív felhasználót is láthatunk.
A közel száz felvétel között persze vannak olyanok is, amelyek kilógnak a sorból. Például az Ady Endre út 34. felirattal ellátott, 1967 szeptemberében készült kép. Erről ugyanis nem világos, hogy mit kereshetett a közműberuházásokról készült felvételek között. Lehet egy magyarázat, hogy az ismeretlen fotós számára volt kedves ez a ház, ezért örökítette meg. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy az Ady Endre út későbbi fejlesztéséhez kapcsolódóan, egy elbontandó házat vagy az ingatlan helyét akarták megörökíteni. Már csak azt kellene tudni, hogy a hatvanas évek második felében hol is állt ez az épület. Ha a régi, még a Horánszky Nándor utcából átvett számozást veszem alapul, akkor ennek a régi főiskolával szemben, a mai tízemeletesek helyén kellett lennie. Ha viszont a mai számozásból kell kiindulnom – ami nem kizárt, hiszen a hatvanas évek közepére a mai Ady Endre út egy része is készen volt -, akkor a 34-es szám inkább a Pláza környékén lehetett. Az út, a gazos területek, és a már nem éppen jó állapotban lévő épület alapján azt mondhatjuk, bárhol is állt 1967 őszén ez a ház, nem lehetett túl fényes a környéke.
De hát ez is Szolnok volt. Miként a többi képen megörökített feltúrt, átépítés közben lefotózott utca is.
